Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Nagy Gáspár: Fölös ébrenlétem; Mert semmit nem felejtesz (versek)
Nagy Gáspár Fölös ébrenlétem (éji futamok, szíves ütőhangszerekre) Meszesednek a csigolyáim: szaporodnak a rigolyáim. + Elszonettesült szürke világban vértelen jambusok kattognak át a túlexponált líraváltón. + Szomorú tapasztalásom lett: akiket igazán s érdemük szerint is régóta szeretek s szerettem, csak a távolság tartotta meg őket szeretetemben — •*— (régies hímzés ama hivatali falvédőre) + A vélt igazság: már csaknem egy tisztes féligazság! + Mindenki mondja, mondja s az benne a szép, hogy senki sem hiszi, úgy értem: aki legkivált fújja, fújja — akár a tortagyertyát, el! + Jajj, a félelmet ne hagyjátok kihalni! Mikor félnem kellett volna, nem mertem félni, most, amikor már nem kell, most kezdek el remegni, + _______________________ mert bíz a közelség sok mindent lerombol ha a legjobb szív helyén is az érdek dorombol! 5
