Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Szakály Sándor: Egy mindenki számára „kényelmetlen” ország (John Flournoy Montgomery: Magyarország, a vonakodó csatlós)
kor a tudományos bizonyítás logikus rendje még nem volt általánosan elterjedt, és még nem követelhették meg az irodalomtörténeti és művészetpszichológiai értekezések íróitól. Amennyire meggyőző Valachi Anna okfejtése Stekel hatásáról József Attilára vagy különösen Erős Ferenc tanulmánya a költő freudomarxizmusáról, annyira agyaglábakon álló Kassaié — mintegy a hatástörténet paródiájaként — Hermann Imre állítólagos befolyásáról József Attilára. Egyébként azt sem lehet pontosan tudni, hogy milyen állapotban volt Hermann Imre ösztönelmélete a költő működésének különböző szakaszaiban; egy Hermann-monográfia megírását az elhunyt pszcihoanalítikus mester egyébként szívesen publikáló tanítványai ugyanis mindeddig elmulasztották. A bizonyítékokat Kassainál az efféle mondatok helyettesítik: „A szakasz mégis a megkapaszkodás ösztönét, pontosabban annak regressziós jellegét igazolja: a (széteső, üres, regressziós) lélek úgy szublimálja a megkapaszkodás ösztönét, hogy megpróbálja a fizikai léthez kötni, vagyis korlátozza a végtelenbe igyekvő pszichikai erőket (Tamás Attila értelmezése szerint a halálösztönt).” Több mint huszonöt éve olvasok pszichoanalitikus irodalmat, de ezt a mondatot sokadszorra sem értem. A valóban tudományos pszichoanalízis tekintélyének megőrzése érdekében le kell szögezni, hogy Kassai mondata közönséges halandzsa. *** A kötet szerkesztését ugyan nagyobb gondosság jellemzi, mint a Magyarországon manapság megjelenő tudományos munkák átlagát, de azért akad kifogásolnivaló. A szövegben többször citálnak olyan munkákat, amelyek hátul, az összevont bibliográfiában nem találhatók meg. Akad hiba a névmutatóban és a bibliográfia ábécé-sorrendjében is. Sajnálatos, hogy a József Atti- la-verseket néhol csak a József Attila ösz- szes versei sorszámai alapján idézik; ez a kiadvány nincs ott minden olvasó kezeü- gyében, ezért következetesen mindenhol ki kellett volna írni a verscímeket is. Nagyon hiányzik a kötetből (és a József Attila-sza- kirodalomból) József Attila kortörténetének pozitivista, a mai ismert irodalmat átfogó, csak a tényekre és a tünetekre szorítkozó, orvosi és pszichiátriai jellegű, időrendi összefoglalása. ,,A magyar társadalom hagyományos pszichológiaellenessége a könyv megjelenésének nyomán remélhetőleg csökkenni fog” — ígéri a könyv hátsó borítólapja. Sajnos — miként fejtegetéseinkből kivehető —, ebben nem vagyunk teljesen biztosak. (Balassi - Közgazdasági és Jogi, 1992) Harmat Pál Egy mindenki számára „kényelmetlen” ország John Flournoy Montgomery: Magyarország, a vonakodó csatlós Magyarország második világháborús szereplése, közel öt évtizeddel annak befejeződése után is vitákat indukál, véleményeket és ellenvéleményeket „vonultat fel”. Mindenki a maga álláspontját, a szerinte „cáfolhatatlan igazságot” igyekszik igazolni, nem egy esetben könnyedén bánva a jelzőkkel, megfeledkezve arról, hogy az eseményeket alapvetően az adott kor viszonyai között kell(ene) vizsgálni. A könnyen kimondott ítéletek, a hangzatos - elmarasztaló -jelzők, mint pl. az „utolsó csatlós”, a „fasiszta Magyarország” stb. évtizedekre beleivódtak tudatunkba, és minden attól eltérő megnyilatkozás „eretneknek” minősült. Történelmi viták, új kutatási eredmények politikai „teszteknek” vettettek alá, és azok által minősíttették. Második világháborús szereplésünket — a szükséges kritikánál alaposabban - elítélő megnyilvánulások, az önostorozó önvád után természetesen nem volt nehéz másoknak kimondani az ítéletet, hiszen azt így vagy úgy, magunk alapoztuk meg. XX. századi történelmünk, különösen az 1938- 1945 közötti évek nem túl sok megértő hangot kaptak külföldi politikusok, történészek, újságírók részéről. A kivételeket erősítendők közé sorolható John Flournoy Montgomery (1933 és 1941 között az Amerikai Egyesült Államok budapesti követe), 1993-ban magyarul is megjelent könyve, a Magyarország, a vonakodó csatlós, mely angol nyelven már 1947-ben napvilágot látott! Ha kezünkbe vesszük és elolvassuk Montgomery munkáját, akkor azt kell mondanunk, hogy a korábban jelzet93
