Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - A. Gergely András: Szebb, ami kicsi? (Poliszok, helyi társadalmak és etnikumok)
A. Gergely András Szebb, ami kicsi? Poliszok, helyi társadalmak és etnikumok A A. X helyi társadalom fogalma Keleten és Nyugaton is újjáéledt. Népek ébredésének, a mindenkori politikai hatalmak korlátozásának egyik biztató fogalma lett a helyi társadalom, s nem ok nélkül: a nagyhatalmi politikák kora kezd immár lejárni, a nemzetek fölötti szervezetek és „határok alatti” társadalmi kapcsolatok új korszaka pedig kezdetét vette. Vélhetően a mi feladatunk ma az lenne, hogy fölmérjük a birodalmaktól függetlenedni képes társadalomszerveződés új modelljét, fölépítsük azt az új világot, amelyben a ,helyi’ a szervest, a gyökerest, a történeti múltú társadalmi közösséget jelenti, s nem valamiféle elmaradottságot, hátrányos helyzetet. Ráadásul Kelet-Európa megújulásának kérdései között ma már égetően fontossá vált az etnikai identitások problémája, az államok szétesése etnikai csoportokra és szerves közösségekre. Helyiség és a hovátartozás felfogásának története Köztudott, hogy a társadalmak alá- és fölérendeltségi viszonyai csaknem minden emberi létformát behatárolnak. A társadalom egyedeinek térbeli elhelyezkedése természetes folyamat, a történelem idő-dimenziója ezt csupán színezi vagy átrendezi, de lényegileg nem változtatja meg. A lokalitás, vagyis a helyi-ség a társadalmi csoportok térbeli egységének legkézenfekvőbb ténye, s a polgársághoz vagy parasztsághoz tartozás, az állam területi épsége és folyamatossága, az egyén hierarchikus emelkedése a társadalmi ranglétrán — mindezek csupán esetleges következmények. A helyhez kötöttség tartóssága nemcsak feudális jogokat jelent, nemcsak a görög államfogalomnak része, hanem a nomadizmustól a poszt- indusztriális társadalmakig mindenütt meghatározója a társadalmi identitásnak. A társadalmi, illetve területi közösségek egymásközti viszonya sohasem volt hasonlítható a föléjük rendelt (vagy odatörleszkedett) uralkodóhoz vagy a politikai hatalomhoz fűződő viszonyhoz. A területi csoportok között olyan tagozódás, belső hierarchia alakul ki, amely attól még nem lesz gyöngébb, ha érdeksokféleség, széthúzás vagy autonóm társadalomszervező erők bontják részekre a helyi társadalmakat. A területi egységek minden térségi struktúrában, ahol kiépül a központ, rászorulnak a központi irányításra, egyúttal persze utálják is azt, és uralmi pányváit levetni törekszenek. A lokalitás elvét, illetve a területiség szemléletmódját sem kerülte el a XVIII. századi racionalizmus és liberalizmus, valamint a romantikus demokrácia-kép A tanulmány részlet a szerző most megjelent „Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom” címűkötetéből (MTAPolitikai Tudományok Intézete—Akadémiai Könyvkiadó). 62
