Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Déry Tibor: G. A. úr X.-ben (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)

„...egy teljes emberi kiábrándultság, megrázkódtatás, távlattalanság rémképe ez a regény, a totális csalódás kifejeződése, (kiemelés a szerzőtől) legalábbis a társadalmi gyakorlatot illetően.

...nem igen érthetjük meg magát a regényt sem, ha nem vesszük figyelembe a regény keletkezésének a körülményeit, az író helyzetét, amelyben a G. A. úr X.- ben született... Déry bíróság elé és börtönbe került. Nem a törvénytelenség börtö- nözte be az írót, hanem a törvénytelenségeket leküzdő, megújuló szocialista rend: nem konstrukciós per volt a Déryé, hanem iránytévesztésének tragikus, de az adott körülmények között elkerülhetetlen következménye. Többszörösen tragikus és ellenmondásos helyzetbe jutott az író... Ha Déry szubjektív szándékai — legszélsőségesebb 56-os megnyilatkozásai közepette, sőt letartóztatása után is — ige- nelték a szocializmust, akkor reprodukálhatatlanul, tragikusan groteszk módon, a világtörténelem adott szituációjában az a hatalom képviselte az író rádöbbené- sét arra az igazságra, hogy szubjektív szándékai és életútjának logikája arra a hatalomra szavaznak, amelynek megerősödését, feltápászkodását az ellenforradalom után, nehezítette magatartásával. (Emberibb nyelven: amikor tehát a hatalom bebörtönözte Déiyt, tulajdonképpen csak az író szíve vágyát teljesítette — DM.)

...megértjük a regényt, ha Déry oldaláról nézzük, de nem értünk egyet a regénnyel, ha a valósággal szembesítjük. (Kiemelés a szerzőtől.) Nem értünk egyet a regényben kifejeződő totális reménytelenséggel, elutasítjuk a szocializmus gyakorlati lehetőségének a tagadását.”

DM.: — Kétségtelen, hogy a regény világába, noha egy abszurd utópia, mindaz nagyon erősen belejátszott, ami Déry Tiborral a valóságban megtörtént. A regény ezt jónéhány helyen expressis verbis meg is fogalmazza:

Igyekezz kis unokám! Talán elindulhatunk, mielőtt befogadnak a perbe.

G. A., aki a szeme sarkából egész idő alatt némán figyelte a lányt, meglepődve felütötte a fejét. - A perbe?

— A börtönbe — mondta az öregember lehunyt szemmel.

— Larra úr attól tart, hogy Erzsébet kisasszonyt valamilyen ismeretlen oknál fogva börtönbe vethetik? — kérdezte G. A.

— Miért ne? - mondta az aggastyán. — Ha befogadják a perbe?

— Miféle perbe? — kérdezte G. A. türelmetlenül.

— Bármelyikbe — mondta az öregember, behunyt szemmel, már félálomban. — Nem tudja fiatalember, hogy a perek az idők kezdetétől fogva mind összefüggenek egymással?”

RP.: — Igen, hát ez egy kafkai utópia, vagy inkább ellenutópia. A Per nyilván hatott rá, ami persze nem baj, Kafka rengeteg mindenkire hatott termékenyítőén, ugyanakkor az abszurdum valóságos abszurdum volt: a magyar helyzet.

DM.: — Ennek a könyvnek a sorsa nem a szerkesztőségben dőlt el. A könyv szerkesztésével kapcsolatban én is őrzök egyébként egy Déryre jellemző, mulatságos emléket: amikor megkaptam a kéziratot, a lelkemre kötötte, hogy nyelvhelyességi szempontból kiváltképpen figyelmesen olvassam a szöveget, s ne legyek tekintettel semmire, hanem „bolsevik nyíltsággal” tegyek szóvá mindenegyes germaniz- must vagy kifejezésbeli homályt és pongyolaságot. Részint természetes írói hiúságból szólított fel erre, mert mint te is tapasztalhattad: Tibor bácsi nagy stilisztának tartotta magát, részint pedig ravaszságból, hogy ezáltal is ellenőrizze, valóban tüzetesen és figyelmesen végigolvastam-e a regényt. Ez volt a huszon- kettes csapdája, jóval Heller előtt, mert ha nincs megjegyzésem, akkor azzal ugyan hízelgek a hiúságának, de a figyelmetlen gyorsolvasás gyanújába keverem magam; ha viszont szólok, megbántom benne az írót. Tettem néhány észrevételt,

60