Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Déry Tibor: G. A. úr X.-ben (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)

teni, miről van szó, hiszen Niki köztudomásúlag Déry kutyáját jelentette, Déry Tibor regénye, a Niki akkoriban jelent meg minden nyelven. A kisasszony a postán viszont nyilván nem jön rá, hogy ez mit jelent, tehát ez nem kerül az UDBA- hoz, a jugoszláv Avóhoz, ilyen módon biztosan megkapja Szilasi. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, hazajöttem, egy hét múlva. Amikor hazaérkeztem, Klári, a feleségem azt mondta, hogy Böbe már többször keresett, s azonnal menjek el hozzá! Elrohantam, azt hittem, hogy valami van Tiborral, de Böbe azt közölte, hogy másnap, a Neue Zürcher Zeitung-ban megjelent egy cikk, amelyben Szilasi zseniálisan — amilyen hülye csak egy filozófus lehet — leközölte, hogy Belgrádból jött egy távirat, ezzel a szöveggel, s ezt nyilván egy magyar küldte, aki kijutott Belgrádba, s ez ezt és ezt jelenti, ő értesíti az angol királynőt, és így tovább. Böbe nagyon féltett engem, hiszen elég gyorsan ki tudják deríteni, hogy ki volt akkor épp Belgrád- ban, előveszik a listát, s én Déry barátja vagyok. — Mit csinálok, ha megkérdeznek? - Letagadom. Ezt nem lehet bizonyítani, erről nincs semmi papír, letagadom! - Böbe, aki józan nő volt, azt kérdezte, és mit csinálok, ha megvernek? Mondtam: - Akkor alighanem bevallom. — És akkor megmondom-e azt, hogy tőle tudom, hogy ő bízott meg ezzel? - Én azt hiszem, hogy ha megvernek, akkor mindent megmondok. Az az érzésem, hogy nem tudok ellenállni a verésnek. — Ebben maradtunk. Hazamentem. De nem történt semmi. Nem azonosították a személyt, nem olvasták a Neue Zürcher Zeitung-ot, viszont — állítólag — az angol királynő valóban küldött egy táviratot az oroszoknak és Kádárnak, amint később hallottam, bár nem biztos, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy Déryt nem ítélték halálra.

DM.: - Utólag dokumentálható, hogy a Kádár-kormányt és politikáját nagyon feszélyezték ezek a tiltakozások. Megmaradt egy dokumentum, egy feljegyzés, amit már Déry kiszabadulása után, Déryvel és Háy-val folytatott beszélgetésről készített a Kiadói Főigazgatóság akkori elnöke, Köpeczi Béla, a főnöke, Aczél György számára, aki akkor a Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettese volt, és hozzátartoztak az ilyen ügyek is, mint a művészeti ügyek általában. Ez a beszélgetés, melynek során Déry azt firtatta, mikor jelenhet meg újra, mint író, folyton akörül forgott, hogyan lehetne Déryt rávenni arra, hogy hárítsa el ezeket a tiltakozásokat:

Feljegyzés Déry Tiborral és Háy Gyulával folytatott beszélgetésekről Aczél György miniszterhelyettes elvtársnak. (Részletek)

(Déry) legfontosabb kérése az volt, hogy valamilyen módon megszólalhasson, elkeserítenek tartja, hogy még a lehetőségét sem látja eredeti művei publikálásának. Én elmondtam, hogy utópisztikus regénye nem közölhető. A regényt illetően Déry nem vitatkozott, csak azt próbálta firtatni, hogy egyáltalán lesz-e valaha is lehetőség a regény kiadására... Déry közölte, hogy el fogja küldeni legújabb novelláját, s azt olvassam él. Az egész beszélgetésből az derült ki, hogy valóban nagyon szeretne visszatérni az irodalmi életbe, de húzódozik attól, hogy nyíltan beszéljen politikai

kérdésekről. (-----) Felvetettem a beszélgetés során, hogy helyes volna, ha helyzetét

rendezné, és elhatárolná magát, különösen az Aczél, Méray-féle emberektől... Mint saját véleményemet elmondtam, hogy jó volna, ha a Nemzetközi PEN-nek levelet írna, amelyben megköszönné az érdekében tett lépéseket, de megjegyzi, hogy ezek nem használtak ügyének. Elmondja, hogy elítélését jogosnak tartja, de bizonyos mértékig súlyosnak. Elhatárolja magát a disszidensektöl. írjon mostani helyzetéről és terveiről, esetleg említse meg, hogy szeretné, ha levelét közzétennék. Déry megkérdezte, hogy nincs-e más lehetőség arra, hogy véleményét ezekről a kérdésekről elmondja. ...Kérdése az, hogy a levél milyen visszhangot vált ki, vajon nem fogják-e

58