Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Lukácsy Sándor: A közjó papja (Édes János prédikátor életművéről)

— de hát azért ne menjen-e ki a mezőre magot hinteni?” (197) Ez a tanítás Köl- cseyével rokon: a sors „a már elveszettnek látszó magból gyakran hosszú évek után virágoztatja fel a teljes szépségű plántát, nem tartván figyelmére méltónak, hogy az, ki a magot a jelenlét pusztaságaiban, egyedül a még akkor kétes reményért hintette el, többé nincs; s emléktelen sírja felett díszük a virágbokor, midőn már sem illat, sem árnyék nem enyhítheti az égő fájdalmat, minek gyötrelmei közt elhamvadott.” (Emlékbeszéd Kazinczy Ferenc felett) Gondolat és képesbeszéd átkerül majd Az apostol szőlőszem-parabolájába; a két nagy költő — Kölcsey és Petőfi — között a falusi lelkész prédikációja teremt (virtuális) kapcsolatot.

„Fakereszt illet, megváltók, titeket!” — írta a Felhők egyik darabjában Petőfi, s később Az apostolban is a meg nem értett népboldogító messiás-sorsáról beszélt. A merész újítók, a reformhősök sorsa Édes Jánost is foglalkoztatta. „Félelemmel s egyszersmind gyűlölettel telnek el rendszerint az emberek a reform-barát eránt.” (18ö) A Názáreti a példa: a setétség fejedelme „épen azokat igyekszik hálátlanokká tenni eránta, kiknek leginkább munkálkodta boldogságát, lesi az alkalmat, melyben épen azokat lázíthassa föl ellene, kiknek javát akará, de akik őt félreis- merék”. (182-183) Ma sincs másképp: „Próbálja bárki ma is a föld hatalmasait megtámadni, a képmutatókat megmeztelenítni, a népnek benne — bár balúl — helyzeti reményét megcsalni, nem kevésbé leénd roszabb sorsa, mint Jézusnak volt.” (164) A Megváltóra „feszítsd meg!”-et kiáltott a felbőszített sokaság, „ez története minden jelesnek ma is, ki a nép uralkodó rósz szokásait megtámadni meri.” (187)

Vajon volt valami személyes oka annak, hogy Édes János mindegyre visszavisszatért Petőfi (későbbi) nagy költői témájára, a Messiás-sorsra? Vajon magára gondolt, amikor azt írta: „Hány lelki tanító von gyűlöletet magára a Jézus nevéért”? (187) Nem tudhatjuk, de gyanítani lehet, hogy szavait némelykor rejtett líra hatotta át. Egyházi beszédben szokatlan elem; itt egy írói életmű gazdagodott vele.

Prédikációkat hivatásos írók-költők is kiadtak, Székács József, Tompa Mihály; ezek olvashatatlanok. Édes János kivételes egyéniség volt, papnak, írónak egyaránt.

54