Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Déry Tibor: G. A. úr X.-ben (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)
Műhelytitkok a közelmúltból Déry Tibor: G. A. úr X.-ben Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál* OMOKOS MÁTYÁS: — Ez a regény irodalomtörténeti műszóval: negatív utópia. Előszavát, amelynek élén egy József Attila-mottó olvasható (, jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép komoly fiadat!”) így kezdi írója: „...igaz volna, hogy a szabadság szüli a rendet? S nem a rend a szabadságot? - Nem, ne állítsuk szembe ezt a két fogalmat, amelyek egymás kenyerén élnek. Mindkettőt az emberi társadalom képezte ki védekezésül a természet ellen, amelyben nincsen sem rend, sem szabadság, csak egymást ellensúlyozó burjánzás és pusztulás. Az ember azonban meg akarja vetni lábát a tenyészetnek ebben a véget nem érő hullámzásában, s megvédeni egyedül való, semmihez sem hasonlítható emberi méltóságát. Rend szabadság nélkül? Előbb-utóbb felrobban. Szabadság rend nélkül? A pokolnak erre a bugyrára igyekszik figyelmeztetni regényem, jajkiáltásként. Mert az emberi lélekben ez is fortyog, s olykor kiönt, s eliszaposít maga körül birodalmakat, korszakokat. írhattam volna erről történelmi regényt is, mondjuk a hanyatló Róma társadalmáról, de minthogy a történelem adattárát nem tartom sokkal megbízhatóbbnak a költői képzeletnél, s ennek kötetlen játéka jobban érdekelt — legalábbis a regény megírásakor —, mint a lassú baktatás Clio lába nyomán, tehát nem a múltból indultam a jelen felé, hanem emebből a jövőbe. Az ismert vagy ismerni vélt jelenből egy elképzelt jövőbe.” A rend, törvények és szabályok által egyáltalában nem korlátozott szabadság regényét Déry Tibor börtönben írta, amikor „államellenes szervezkedés vezetésének” a vádjával, 1957. április 21-én, hatvanhárom éves korában letartóztatták, s kilenc évi börtönre ítélték. Könyvét a Gyűjtőfogházban kezdte írni, 1958-ban, és a váci fogházban fejezte be, 1960 áprilisában - egy héttel az amnesztiával való szabadulása előtt. Déry Tibort a nagy korkülönbség ellenére szoros baráti viszony, ragaszkodó szeretet — vagy talán úgy is mondhatom: szellemi apa-fiú kapcsolat - fűzte Réz Pálhoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjéhez, aki aztán ennek az emberi kapcsolatnak meg is itta az irodalompolitikai levét; először 1952-ben, a Felelet-vita után rendezett lektori konferencián, ahol a nyílt színen marasztalták el őt, hogy miért nem vette észre, a könyv szerkesztőjeként a Felelet-nek azokat az „alkati - szervi-ideológiai fogyatékosságait”, amelyeket Révai József beszédének elhangzásáig egyébként a legéberebb magánszorgalmú pártkritikusok se vettek észre. Tudomásom szerint Déry perében is kihallgatták őt, így aztán helyzetének a logikájából következett, hogy amikor Déry Tibor a hatvanas években — nem könnyen — újra megjelenhetett, fel se merült, hogy újra ő szerkesztheti Déry írásait. Déryvel egyetértésben rám esett a kiadó irodalmi vezetőjének, Illés Endrének a választása; így lettem a G. A. úr X.-ben első kiadásának a szerkesztője, s * A Kossuth-rád ióban elhangzott m űsor szerkesztett szövege 55
