Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Vikár György: Az előítélet mélylélektana
föl az egzisztenciális szorongás hatására egy ősi paranoid fantázia, és vetítődik ki az előítélet mentén. Az előítéleteknek csak egyik fajtájáról beszéltem, az etnikai minoritásokat súj- tóról. Sajnos, a nemzetek egymáshoz való viszonyát is előítéletek szövik át. Ezenkívül előítéleteket táplálhatnak emberek a legkülönfélébb területeken, pl. futballcsapatokkal, együttesekkel vagy a modem zenével szemben. De ezek az előítéletek nem válnak társadalmi hatóerővé. Miután az előítélet mélylélektana előadásom tárgya, általánosságban szóltam azokról a tudattalan folyamatokról, amelyek ebben a jelenségben megnyilvánulhatnak. Nem érintettem a másik nagy témát: mi tesz egyes minoritásokat különösen alkalmassá, hogy előítéletek célpontjaivá váljanak. A zsidóság esetében több jelentős pszichoanalitikus tanulmány készült, ami a gazdasági-társadalmi szempont mellett a lélektani szempont megvilágítására törekszik. Utalok Hermann Imre nemrég újra kiadott könyvére: „Az antiszemitizmus lélektanára ”, Más minoritással kapcsolatos mélylélektani tanulmányról nem tudok. Aki küzdeni akar az előítéletek ellen, annak tudnia kell, hogy nehéz feladatra vállalkozik. Láttuk, hogy az előítéletek fontos fejlődéslélektani lépcsőfokokról ágaznak le, mint az ismerős és idegen megkülönböztetése, a kategorizáció megjelenése a kognitív fejlődésben és a saját csoporthoz tartozás élménye. Eredetileg hasznos lelki munkamódoknak félresiklott, megkövesedett formái. Azt is láttuk, hogy énvédő funkciója lehet az előítéleteknek, mivel társadalmilag elfogadott lehetőséget nyújt a személyiség egyensúlyát fenyegető indulatok és késztetések kivetítésére. Nem csodálhatjuk tehát, hogy sokáig makacsul ellenáll minden felvilágosító munkának. Nem csodálhatjuk... az utolsó években mégis mind gyakrabban gondolok Ady 1918-ban írt soraira: „Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az embernek nagyszerű célját, az élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal és a békének szivárványhídját? Miért keresi meg bennünk, mint Gideon völgyében megharagvásában a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?” Irodalom Ady E.: „Összes versei” Szépirodalmi Kk. 1956. Freud S.: „Jenseits des Lustprinzips” (1920) G. W. XIII. Fischer, Frankfurt 1972 Hartmann H.: „Ichpsychologie und Anpassungsproblem” Klett, Stuttgart 1970 Hermann I.: „Az ember ősi ösztönei” Pantheon. Budapest 1943. „Az antiszemitizmus lélektana” (1945) Cserépfalvi, Budapest, 1990 Kemény Zs.: „Rajongók”. Franklin, Budapest 1904, 23. és 62, 63. o. Klein M.: „On some schizoid mechanisms” Hogarth? London, 1946 Kohut H.: „The Analysis of the Self’ Intern. Univ. Press, New York 1971 LoewenbergP.: „Psychodynamik des Antijudaismus”, „Psychä, Klett-Kotta, Stuttgart, 1992 XII. 1095-1121 (Ebben van szó a Los Angeles-i zavargásról) Vikár Gy.: „Feljegyzések a fanatizmus lélektanához” Thalassa, Budapest, 92,1. 15—20 SherifM. and Cantril H.: „Groups in harmony and tension” New York, 1953 Spitz R.: „Vom Säugling zum Kleinkind” Klett, Stuttgart, 1967 Bibó I„ Száraz Gy. - Hanák P. tanulmányai: L. „Zsidókérdés, Asszimiláció, Antiszemitizmus” Gondolat, Budapest, 1984 40
