Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Vikár György: Az előítélet mélylélektana
Vikár György Az előítélet mélylélektana 992. április 29-én — mint ahogy a televízióból, rádióból, sajtóból annak idején értesülhettünk — Los Angelesben faji villongások törtek ki, a rendőrség elvesztette az uralmat a város felett. A feketék fellázadtak, mert egy, a rendőrség által igazságtalanul bántalmazott néger férfi a bíróság útján sem nyert elégtételt. Tüzek lobbantak fel, lövöldözés hallatszott. Üzleteket törtek fel és romboltak szét — a feketék főként a koreaiak és más kelet-ázsiai bevándorlók üzleteit támadták. A városra a félelem árnyéka borult. 1992. május 7-én elterjedt a hír, hogy néger bandák bosszúból megmérgezték az ivóvizet. Ugyanazon a napon Hollywood déli részén valami zavar támadt a vízellátásban, majd túlklórozott vizet pumpáltak a csatornarendszerbe. Ez az egészségügyi hatóságok intézkedése volt, mivel az ivóvízben a baktériumszám elérte a kritikus mértéket. Ennek a történésnek semmi köze nem volt a városban lejátszódó drámai eseményekhez. Az emberek egészségét semmi sem veszélyeztette, és a klóros íz és szag is csak Hollywood egy negyedében volt észlelhető, a nagyváros többi részén nem. Ennek ellenére azon a napon és éjszakán Los Angeles valamennyi kerületéből 22 000 telefonhívás érkezett a vízügyi hatóságokhoz, akik alig győzték a felbolydult lakosságot megnyugtatni. A XX. század végén egy faji ellentétektől feszült hangulatú városban egy apró esemény - a víz klórozása - egy olyan rémhírt indít útnak, ami a középkor évszázadain át a zsidók — néha a más kisebbségek — ellen elhangzó vád volt, tömeges üldözések bevezetője. Kemény Zsigmond regényében, a „Rajongók”-ban az utca felzaklatott és vérszomjas népe sokban hasonló vádakat hangoztat a szombatosok ellen, az 1600-as évek elején. Ott nem a kútmérgezés, hanem a varázslat a fő vád: a jégverés a szombatosok földjeit elkerüli, csak a szomszédok földjén teszi tönkre a vetést, mert Chaldeus könyveikből mindenféle sötét mágiát tanultak és űznek. Idézem Kemény Zsigmond szavait: „a legveszélyesebb démon, a bősz álmokat történetekké hazudó képzelődés, mely a néplázadás karvezetője szokott lenni, és csalfa állításokkal vérfagylaló bűnöket nemez, s az aljasra az erény álarcát vonja — kezdé szemfényvesztő játékait űzni.” Méreg, ártó étel és ital, varázslat. A lelki szerkezet milyen ősi és kisgyermeki rétegeiből szállnak föl ezek a képzetek? Tudjuk, hogy az előítéleteknek nem csak lélektani okuk van, hanem mélyen gyökerező történelmi, társadalmi, gazdasági okaik is. Elegendő, ha Bibó István átfogó tanulmányára utalunk az antiszemitizmusról, de utalhatunk Száraz György és Hanák Péter tanulmányaira is. Ha azonban megfigyeljük, milyen fantáziák lebegik körül a sokszor történelmileg determinált, kulturális különbségektől ébren tartott és gazdasági konkurenciaharctól felfűtött előítéleteket, nem térhetünk ki a pszichológiai elemzés elől. A lélektani elemzés útjára lépve nyomban paradoxonba ütközünk. Azt találjuk ugyanis, hogy az előítéletesség, amit joggal tartunk önmagunkra is bumerángszerűén kártékonynak, fejlődéslélektanilag fontos lépcsőfokokról ágazik le, fontos fejlődéslélektani mozzanatok torzképe. A kognitív pszichológia feltárta, hogy „el36
