Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Gennadij Ajgi: Hódolat a dalnak (Harminchat változat csuvas és tatár népdaltémákra - fordította: Baka István)
* * * Egyre sürgetőbb a sárgarigó magányos hívása a kertek alján, a menyasszony leánytársai hajladoznak, mint arany zabkalászok. * * * Hangom vékony, mint a kakukk hangja, majd elviszi a szél, hogy sokáig szóljon az elhagyott szülői ház körül. * X X Hej, aranyosak, pirosak vagyunk mi! Elhagyjuk a juhar lombok fényét, beérünk a búzatarló-fénybe. X X X Útra kelt a kedvesem, s egy fecske feketén szárnyal az éjszakával szemben - szárnytollairól eső patakzik. XXX Tízféle járása - gazdagsága ez volt: váltogatta játszva! Azután az élet néki egyet hagyott csak. XXX Végigvágtatunk ezen a réten széltől-szélig, felborzolva mindenik kamilla valamennyi szirmát. XXX Mikor meglát engem, apám kibomlik, mint egy selyembála, visszagöngyölődik, búcsút véve tőlem. 33
