Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Gennadij Ajgi: Hódolat a dalnak (Harminchat változat csuvas és tatár népdaltémákra - fordította: Baka István)
* * * Senki, semmit, semmiről, így telik-múlik életem, folyik a víz - tőle sem kérdezik: ,,Hát te minek folysz?” * * * Mama, a szoknyád szegélyén ott maradtak rugdalózó gyermeklábam nyomai! Hadd érintsem hozzá az arcom! * * * Mint apám kenderföldje, hullámzik az erdő lombja, úszik fölötte énekem, mintha az erdő dalolna. * * * Kár a zöldellő mezőért, kár az égbolt aranyáért! Testvérem, vénülünk, kifeliéredünk, mint kék üveggyöngy. * * * Lábunk karcsúságát idehoztuk, hogy itt hagyjuk a ti emléketekben! Járjuk hát el az utolsó táncot! * * * Rég nem láttuk falunkat, de az atyai ház repedező ablakrámáin átfütyül a szél, hívogat vissza minket. * ifi * Anyám, ha söprögetni készülsz, eszedbe jutok tán, megbotlasz és elpityeredsz majd, leülve a küszöbre. 34
