Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Csató Károly: Kiáradás (elbeszélés)
Csató Károly Kiáradás l. . Én, Porphüriosz, akinek szülőföldemen Maikosz volt a nevem, az itteniektől azt a nevet kaptam, hogy Baszileusz, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy Maikosz, vagyis király, de a másolók csak Porphürosznak, az általuk ismert jelentése szerint bíborszínűnek szólítottak, de nem valami dicsőségemért, vagy kiválóságomért, hanem azért, hogy megjelöljenek vele, felismerhetővé tegyenek mindazok számára, akik abból gazdagszanak, hogy kipréselik a szellemet, a lelket, mint bíborcsigákat a festékkészítő, s tündökölnek vele a szenátus előtt, a köznép előtt; gátlástalanul zsákmányul ejtve a szabadságokat; mert csak a hatalom, a gazdagság, a tekintély bíbora kell nekik, nem az erényeké. Tették ezt velem is, mert tehették, hisz szolgálatukba álltam, mert nem tehettem mást, s a szolgálatukba fogadtak ezek a porphüreuszok, ezek a bíbor- csigahalászok. Bíborcsigájuk, porphürájuk lettem, egy bíborsáv csak szenátoraik tunicá- ján, latus calvus, ahogy ők mondják rám részegen, arcomba lihegve a gyomrukban megáporodott mézesbor szagát; pedig az a Porphüreosz vagyok, aki áradó, mint a tenger, kiáradó, mint a vér, sötéten szomorú, mint a Napot eltakaró felhő, az életet kioltó halál, vagy éppen napfényt hozó, szivárvány, mégha az itteni görögöt beszélők nem tudják is saját szavaik mély és igaz jelentését, de az igaz bölcsek az Akadémosz óta tudják, s a nagy Plótinosz tanítványai is tudják mind, hogy a kiáradót jelentő Porphüriosz vagyok Isten kiáradásában magam is, kinek tanítója Plótosz, Plótinosz, beszélő nevén vízen lebegő ember. így hát én, Porphüriosz, a tengerként áradó, mint Plótinosznak, a vízen lebegő embernek a hű tanítványa és követője — magamat csak a szellem és a lélek alázatos szolgálatának bíborával övezve - hiteles vallomást teszek Plótinosz életéről, cselekedeteiről, műveinek felosztásáról, hisz amikor én hozzá csatlakoztam, huszonegy könyvével már kész volt - a nyári szabadságokat kivéve hat éven át mindig vele voltam, mi pedig Ameliosszal könyörögtünk neki, hogy tanításait foglalja írásba - könyörgésünkre meg is írt még két könyvet, majd önmagától még kettőt, s hat év alatt lassacskán huszonnégy értekezéssel készült el, így azzal a huszoneggyel együtt, amit még Ameliosszal való megérkezésünk előtt írt, műveinek száma negyvenötre gyarapodott. Amikor én a sziklás hegyek közt kerestem vigaszt, mert a magával megha- sonlott történelmi változás után három esztendővel oda vonultam vissza, hogy erőt gyűjtsék a jövőhöz, Plótinosz elküldött még nekem öt könyvet, s mielőtt még ő is végképp távozott volna a másolók közeléből, újabb néggyel lepett meg. Míg korábbi művei arról tanúskodtak, hogy szerzőjük alkotóereje 22
