Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák (elbeszélés)

is odakerült a téeszbe, a szárítóüzembe. Az egyik nap észrevette, hogy a szalag alatt kuporog egy kiscica. Ki akarta venni, de a szalag elkapta. Meghalt. Az apja attól kezdve nem tűrt a háznál macskákat. Egyre többet álmodott. Hol a felesége, hol a gyerekei akartak elhagyni álmában. Ez olyan rossz volt, hogy mindig felébredt rá. Máskor azt álmodta, hogy egy csigalépcsőn megy felfelé, de annak soha nincs vége. Ilyenkor verejtékesen, fáradtan ébredt. Csendesen teltek a napjai, egyre csendesebben. A lánya unokát szült neki. Fiút. Sokat játszott a kicsivel. Elmaradozott a párttaggyűlésekről, a politikai rendezvényekről. Néhány év múlva nyugdíjba ment. Sokszor gondolkozott azon, miért érzi meg valaki, hogy hátulról figyelik? O többször észrevette. Már nem szívesen ment az utcára sem. Segített otthon az unokájának kis bunkert építeni az udvaron. A kisebbik fiáéknál is született egy fiú, de azt csak olyankor látta, amikor elhozták. Néha kiállt a kapuba, nézelődött, de csak olyankor, ha egy lélek sem járt az utcán. Ha feltűnt valaki, ő visszahúzódott a kertbe. A rádió híreit nagyon várta. Szomorúan hallgatta, mi történt a szomszéd országokban, s a nagy testvérnél. Már az unokájával sem volt kedve foglalkozni. Elvonult, egyedül üldögélt naphosszat. Nem evett. Este, amikor lefeküdt, nem hallgatta meg a híreket. Tudta, ma éjjel is a csigalépcsővel fog álmodni, de úgy érezte, ma felér a tetejére.

Benes József: Feltárás

19