Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Erdei-Szabó István: Világtöredék; Az egyetlen bizonyosság; A szív szabad pillanata (versek)
Erdei-Szabó István Világtöredék Hamvas Béla emlékének Fölzabálja az évszakokat sorra a nyár Isten tenyerén elizzik az aranyfonál se történet se lét csak a bomló hiány romlás rontás ideje óceánokat átívelő kiáltozás csapdák csalók(a) árnyak computerekbe táplált békék katasztrófa-film gnóm-színház nem tudjuk a darab végét hatás ellenhatás élet-halálfogytiglani álom a közönség nem jön be a katarzist majd magamnak kitalálom Budapest-Karcag, 1992. okt. 1. Az egyetlen bizonyosság Nincs más bizonyosság: az öregek keze, kézfeje, ránca, a homlokárkokban vonuló törékeny álmok tisztasága. Nincs más bizonyosság: telek gyolcsfehér gyásza, májusi zöldek lobogása, a zúduló idő szépséges pusztítása. Nincs más bizonyosság: füvek, fák, hegyek, tengerek ártatlan nyugtalansága, nagyapám zsoltáros boldogsága. Csak ez a gyötrő idő, ez a vakító, mészfehér fény; ahogy belénk árkolja magát a rontás s odébbkullog a kolduló remény.
