Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)

A Bibliából is ismert eseményeken kívül az életrajz elmondja, hogy Mária Magdolna megtérése után a pusztában lakik, imádságban és böjtben töltve életét, s megszabadít egy várost a sárkánytól.

A sárkány a középkorban a gonosz megtestesítője. Bátyán is ismert termé- szetfölötti lény, aki a Remenice tóban lakott, s Szent György pusztította el. Ennek örömére rendelte el a király a harangozást. Századunkban még sok házban őriztek olyan olajnyomatokat, amelyek Szent György és a sárkány küzdelmét ábrázolták.

A szentek legendáit szívesen olvasták a faluban később is. Szabó Pál a tulajdonosa egy ilyen hatalmas megviselt és hiányos kötetnek. „Száz és négy válogatott Bibliabéli Históriák, melyeket az ó és az új testamentomi Szent írásokból a gyengéknek kedvéért összveszedett Hübner János. Pesten 1829.”

Családunkban Szűcs Péter Pálné, feleségem nagyanyja használta azt a szüleitől örökölt imafüzetekből összefűzött imakönyvet, amely Budán 1855-ben jelent meg Bagó Márton kiadásában. A hiányos könyvből csak a Négy, Öt és Hat istenes énekek vannak meg. Igen szép, legalább egy századdal korábbi rusztikus metszetek díszítik a füzeteket. A végén hozzá van fűzve a mintegy húsz levélből álló kézzel írott ének és ima gyűjtemény. Egyik lapján néhai tulajdonosának neve olvasható: „Mik- losity Kis Josef.” A gubacstintával, régies betűkkel lemásolt dalok címe: „Pésma od d D Marie” (Ének a boldogságos Szűz Máriáról). Szűz Mária tisztelete községünkben azért is nagy jelentőségű, mert az 1780-ban felszentelt templom védőszentje Kisboldogasszony. A bátyaiak Mária-kultusza fejeződött ki a vodicai és a máriagyű- di búcsúk tömeges látogatásában. A következő gyűdi búcsú-ének a Mária-énekek között található.

Ajde skupa da kleknemo, iz sveg sarca dareknemo Slatka gospo majko jucko Pomochnico svega

(Gyerünk, térdeljünk le,

És teljes szívünkből mondjuk Édes úrnőnk gyűdi anya Minden nép segítője.)

Ének címen egy olyan Mária-éneket találunk, amely helyesírásában őrzi a régebbi bátyai magyar kiejtés néhány sajátosságát.

„Oh kegyes virág zéldelé o menyei arany vészé ditsértesél maria mert szent fijad akaija

Draga Angyali szizetske kegyes szelid gerlitzecske oh Aldot szíz Maria kinek Jézus szent fia

Ha nyelvem volna Aranybul édes neved jöne abul oh édes név Maria boldog aki mondhacha (...)”

A gyűjteményt egy kézzel vonalazott újabb füzet egészíti ki. Az első itt talált szöveg (valószínűleg ének) Krisztus véréről szól, amely eltemette a régit, hogy elültesse az újat. A rác szövegben, miként a magyar balázsolóban (A, a, a, ma vagyon Balázs napja) rímhívó „a, a, a”, illetve „e, e, e” hangzókat mondanak. Emiatt iksolai eredetére gondolunk.

68