Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)

a kiadás célja, hogy minden igényt kielégítsen. „A szegényebb közönségnek, mivel igen költséges, több könyvre szüksége ne legyen.”

A kezemben lévő, külső és belső címlap nélküli példány előzéke valóságos családfa táblázat. Kiderül belőle, hogy e becses könyv apáról fiúra öröklődött. Ceruzával beírt első tulajdonosa tünteti föl így magát: „Én Hegedűs Ferencz János születtem 1811-ben.” Alatta: „Én Hegedűs János születtem 1858-ban.” Elöl pedig: „Én Hegedűs Péter születtem 1862-ben.”

*

Elsárgult lapú, rojtos szélű könyveket, gubacstintával másolt kéziratos énekkönyveket forgatok. Évtizedek alatt a pusztulástól mentettem meg őket. Kodoláyi 1942-ben írott cikkére gondolok, amelyben elmondja egy szörnyű élményét. Egy gazdag földműves családnál a félreeső helyre kellett mennie, s ott egy több mint százéves zsoltárgyűjteményt talált „kiszaggatva, méltatlan helyre vetve”. „Kérem a szocialistákat - íija Kodolányi - ne olvassák ezt ajakbiggyesztve. Tiszteletreméltó kultúra képviselője, hordozója ez a megcsúfolt könyv... magyarabb nyelven szól, mint a mai »szenzációs remekművek«”.9

„A XI. századtól kibontakozó, vezeklő szellem különösen tisztelte a bűnösből lett szenteket: Pétert, Pált, Magdolnát” - mondja BÁLINT Sándor. 10 11Bátyán a módos Rakiás család őrizte meg a falu legrégibb könyvét. (Ennek a családnak „rácul” Kom- lódi a neve. A Komlódi név már 1714-ben előfordul a plébánia anyakönyvében, s a familia a 19. sz. első felében hal ki, de nevük ragadványnévként máig él.) A bordázott gerincű, félbőrkötéses, kapcsos „szent regény” barokkosán hosszú címe a következő: „Pönitentiának tüköré egész élete és pönitentia tartása; s megh térése az Szent Mária Magdolnának, és az ő atyafiának Márthának: mely fordíttatott németből Magyarrá mostan elsőben. íratott egy keresztyéni lélek által. Sok bűnei boczat- tatnak megh ő néki mert igen szeretet, Luc.7.” A címlap alján: „Nyomattak Beczben Özvegy Rikesin Susanna bötűivel MDCLXV. esztendőben.” A könyv tehát még akkor készült, amikor lófarkas zászlót lobogtatott a szél Buda és Kalocsa város felett. Témája a rossz életű Mária Magdolna megtérése nemcsak ájtatos, de kalandos olvasmányt ígért. Az ötvenöt „rész”-ből álló cselekményt még tíz vers követi „Szent Mária Magdolnának tíz rendbéli öröméről”.

Mária Magdolna legendáját nálunk legrégebben az Érdy-kódex tartalmazza. A Bátyán is meglévő barokk Mária Magdolna életrajz pázmánypéteri hömpölygő mondatokban, kissé kibővítve mondja el ugyanezt. A „tíz rendbéli örömével” kapcsolatos ájtatosság BÁLINT Sándor szerint a hagyományokban nem vert gyökeret. Bátyán azt tartják, hogy Illés és Magdolna napján rendszerint égi háború van. Okát így magyarázzák: „Illés mér veszett a napján? Akkor mindig vihar van. Mária Magdolnának nagyon sok szeretője vót. Illés nagyon mérges vót érte. Befogta két lovát a kocsiba és nagyon hajtott, vágtatott velük. így tombolta ki magát.”11 A világias, könnyelmű Mária Magdolna testvére, Márta viszont a Biblia és az életrajz szerint szorgalmas teremtés volt. A Márta nevű nőket Bátyán tréfásan ma is így szokták emlegetni: „a szorgalmas Márta”.

9. KODOLÁNYI János: Esti beszélgetés. 435. (Bp. 1944.)

10. BÁLINT Sádor: Ünnepi kalendárium II. 70. (Bp. 1977.)

11. FEHÉR Zoltán: Bátya néphite (In: Folklór Archívum 3. Bp. 1975.

67