Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

szeretem benne magamat, a magyar embert és ennek nincsen semmi feltéte­le, se világnézeti, se felekezeti, se politikai, se gazdasági feltétele. Ez a demokrata népiesség. Ha van egyáltalán osztálytartalom nélküli naciona­lizmus, aminek eddig kevés jelét láttuk, ez lehetne az... Vigyázzunk hát a csábító tervekkel. A magyar nép sorsát nem az egyes rétegek belenövésén keresztül, hanem együtt az egész dolgozó nép és az egész termelés átszerve­zésén keresztül lehet megváltoztatni... Mi következik ebből? Az, hogy nem csupán arról van szó, hogy kik uralkodnak a népek felett, milyen fajtájú emberek, hanem az is, hogyan uralkodnak, s legfőképpen az következik, hogy a legnagyobb kérdés, a sorrendben legelső az összes többi kérdések felett, hogy milyen a társadalmi és termelési rendje valamely nemzeti közösségnek... Ez a nép is, mint a többi, parasztságában, parasztsága ösztönös magyarságában maradt meg a múltban és parasztsága és mun­kássága tudatos magyarságában maradhat fenn a jövőben.” (Veres Péter) „Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóira­ta, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székel­nek, majd itthon pártolják halálra József Attilát, ez a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban. De hát, ez most nem ide tartozik.” (Csurka István) Kanyarodjunk vissza a nemzeti önmeghatározás, a nemzeti identitástudat kérdé­seihez. Meg a történelmi régiók gondjaihoz is. Az első problémakör a nemzeti sors­kérdésekkel áll összefüggésben. A második problémakör a nemzeti létfeltételekkel. Az európai integráció szempontjából mindkettő alapvető. A nemzeti sorskérdésekre alapozott nemzeti identitástudat a csatlakozás mikéntjét határozza meg. A törté­nelmi régiókra alapozott nemzeti létfeltételek a csatlakozás lehetőségét határozzák meg. Először a nemzeti sorskérdésekre alapozott nemzeti identitástudatról, azaz a csatlakozás mikéntjéről. Láttuk már: eldöntendő, miféle integráció. Integráció a nemzeti sajátosságok ki- teljesítése jegyében vagy veszélyeztetése árán. Egység az egységben vagy sokféle­ség az egységben? Meg azt is láttuk már: ideális a megőrzött sokféleségek laza egy­sége lenne az átrendeződő világban. Ehhez azonban szükség van valamire. Modern, az összes viszonylatokat végiggondoló nemzeti identitástudatra. Nos, evidens a kér­dés: megszületett vagy megfogalmazódott e modern nemzeti identitástudat a két Szárszón — ’43-ban és ’93-ban? ’43-ban és ami előtte történt - úgy vélem -, igen. Mert pontosan megjelölték és megindokolták a nemzeti sorskérdéseket. A háttérben az ekkorra már régen elhalt Márciusi Front követelményrendszere. A demokratikus jogok teljessége. Azaz álta­lános, titkos választójog, sajtószabadság, szabad gyülekezés — és így tovább. Meg nemzeti függetlenség. Radikális földreform alapján szabad szövetkezeti gazdálko­dás. Közeledés a harmadik út programjához. És a népi kultúra erős hangsúlyai a nemzeti kultúrában. Ne értsük félre. Ezzel nem mind foglalkoznak Szárszón. De en­nek mint evidenciának az alapján tanácskoznak Szárszón. Ezt védik a megfogalma­zott túlélési stratégiák. Amelyek a kataklizma utáni teljes gazdasági-társadalmi- kulturális átrendezésről szólnak. És egy lehetséges közép-európai szolidaritásról. Az előbbieken túl, politikai értelemben is. Eköré rendeződik Kovács Imre egy évvel korábban kifejtett gondolatsora. A függetlenségről, demokráciáról, szegényparaszti orientációról. Ennek alapján a munkássághoz és értelmiséghez való közeledésről. 56

Next

/
Thumbnails
Contents