Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
szeretem benne magamat, a magyar embert és ennek nincsen semmi feltétele, se világnézeti, se felekezeti, se politikai, se gazdasági feltétele. Ez a demokrata népiesség. Ha van egyáltalán osztálytartalom nélküli nacionalizmus, aminek eddig kevés jelét láttuk, ez lehetne az... Vigyázzunk hát a csábító tervekkel. A magyar nép sorsát nem az egyes rétegek belenövésén keresztül, hanem együtt az egész dolgozó nép és az egész termelés átszervezésén keresztül lehet megváltoztatni... Mi következik ebből? Az, hogy nem csupán arról van szó, hogy kik uralkodnak a népek felett, milyen fajtájú emberek, hanem az is, hogyan uralkodnak, s legfőképpen az következik, hogy a legnagyobb kérdés, a sorrendben legelső az összes többi kérdések felett, hogy milyen a társadalmi és termelési rendje valamely nemzeti közösségnek... Ez a nép is, mint a többi, parasztságában, parasztsága ösztönös magyarságában maradt meg a múltban és parasztsága és munkássága tudatos magyarságában maradhat fenn a jövőben.” (Veres Péter) „Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát, ez a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban. De hát, ez most nem ide tartozik.” (Csurka István) Kanyarodjunk vissza a nemzeti önmeghatározás, a nemzeti identitástudat kérdéseihez. Meg a történelmi régiók gondjaihoz is. Az első problémakör a nemzeti sorskérdésekkel áll összefüggésben. A második problémakör a nemzeti létfeltételekkel. Az európai integráció szempontjából mindkettő alapvető. A nemzeti sorskérdésekre alapozott nemzeti identitástudat a csatlakozás mikéntjét határozza meg. A történelmi régiókra alapozott nemzeti létfeltételek a csatlakozás lehetőségét határozzák meg. Először a nemzeti sorskérdésekre alapozott nemzeti identitástudatról, azaz a csatlakozás mikéntjéről. Láttuk már: eldöntendő, miféle integráció. Integráció a nemzeti sajátosságok ki- teljesítése jegyében vagy veszélyeztetése árán. Egység az egységben vagy sokféleség az egységben? Meg azt is láttuk már: ideális a megőrzött sokféleségek laza egysége lenne az átrendeződő világban. Ehhez azonban szükség van valamire. Modern, az összes viszonylatokat végiggondoló nemzeti identitástudatra. Nos, evidens a kérdés: megszületett vagy megfogalmazódott e modern nemzeti identitástudat a két Szárszón — ’43-ban és ’93-ban? ’43-ban és ami előtte történt - úgy vélem -, igen. Mert pontosan megjelölték és megindokolták a nemzeti sorskérdéseket. A háttérben az ekkorra már régen elhalt Márciusi Front követelményrendszere. A demokratikus jogok teljessége. Azaz általános, titkos választójog, sajtószabadság, szabad gyülekezés — és így tovább. Meg nemzeti függetlenség. Radikális földreform alapján szabad szövetkezeti gazdálkodás. Közeledés a harmadik út programjához. És a népi kultúra erős hangsúlyai a nemzeti kultúrában. Ne értsük félre. Ezzel nem mind foglalkoznak Szárszón. De ennek mint evidenciának az alapján tanácskoznak Szárszón. Ezt védik a megfogalmazott túlélési stratégiák. Amelyek a kataklizma utáni teljes gazdasági-társadalmi- kulturális átrendezésről szólnak. És egy lehetséges közép-európai szolidaritásról. Az előbbieken túl, politikai értelemben is. Eköré rendeződik Kovács Imre egy évvel korábban kifejtett gondolatsora. A függetlenségről, demokráciáról, szegényparaszti orientációról. Ennek alapján a munkássághoz és értelmiséghez való közeledésről. 56
