Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)
hosszabbításának vagy megváltozott továbbélésének minősítve. E jobboldali radikalizmus ideológiai centruma, az egész tanácskozás egyik szervező középpontja Csurka István felszólalása. Nehéz lenne azonban elhallgatni egy, a tudatosság nem magas szintjéről tanúskodó groteszk ellentmondást. Az Antall-szisztéma - és ezzel kapcsolatban a Horthy-rendszer - nem egy jobboldali bírálója ott áll a Horthy-teme- tésen. Az Antall-szisztéma félresikerült őskeresésének félresikerült szimbólumán. Szó sincsen tehát népfrontról. Még a ’43-ashoz hasonló félnépfrontról sem. ’43-ra és a népi táborra nem egészen jogosan hivatkozó találkozó. Mert az alaphangot - mondtam már - a radikalizálódó jobboldal különböző árnyalatai adják. Néhány meglepően, józanul szép megnyilvánulástól eltekintve e radikalizmus uralkodik ’93- ban Szárszón. E mögött egy nem érdektelen jelenség. Gondoljunk csak bele. A Horthy-rendszer másfél évtized alatt, a 30-as évek elejére szülte meg önmaga radikálisan jobboldali ellenzékét. Az Antall-szisztéma három év alatt, a 90-es évek elejére szülte meg önmaga radikálisan jobboldali ellenzékét. Ez két dologról is tanúskodik. Először arról, hogy mindkettő eleve erősen jobbra tendált. Tehát benne rejlett önmaga radikálisan jobboldali meghaladásának lehetősége. Másodszor arról, hogy felgyorsultak a történelmi folyamatok. Az ismert idegpályákon szempillantás alatt végigfutnak az ismerős, de rossz, ismerősen rossz reflexek. Vagyis a Horthy- rendszer és Antall-szisztéma igazában a maga szülte radikálisan jobboldali ellenzékével együtt értelmezhető. Tehát dominálnak ’93-ban - nem egészen jogosan - ’43-as reminiszcenciák. De módosított hangsúlyokkal. Akkor Németh és Erdei együtt adják a félig ellentétes, félig párhuzamos alapkövetkeztetéseket. Most Némethre egyértelműen fény esik. Erdeire szinte egyértelmű árnyék. Ebből - Németh szerepének egyedüli glorifikálá- sából — következik: elméletileg két gond a középpontban. A harmadik út kérdése. Meg ezzel szoros összefüggésben a jobb- és baloldal fogalmának mai értelmezhetősége vagy értelmezhetetlensége. A harmadik út régi probléma. Kétségtelenül Németh mondja róla - idehaza - a legsúlyosabbat. Méghozzá többféle értelmezésben. Korábban politikai szempontból: harmadik út jobboldal és baloldal között. Ugyancsak korábban gazdasági szempontból: harmadik út kapitalizmus és kommunizmus között. Későbben Szárszón nemzeti szempontból: magyar Magyarország az idegenek befolyásolta kétfajta Magyarország között. Erről a híressé vált metafora. Angol és holland gyarmatosítók között: Új-Guinea legyen a pápuáké. Érdemes valamire figyelni - ’93 visszfényében. Igaz, a nevezetes, nem egészen jó hangzású bennszülött-allúziót variálja tovább. De a történelem teremtette, reális, külső hódítás veszélyére utal. Nem a maga képzelte, irreális, belső hódítás veszélyére. Nyugaton és Keleten álló, tényleges ellenségről van szó. Nem csak a képzeletben élő, fantomellenségről. Meg korábban ki is fejti a harmadik út elgondolásait. Főként gazdasági tekintetben. Azaz kapitalizmus és kommunizmus között. Főként szövetkezeti szocializmus. Kisemberek tulajdonába vett ipar és mezőgazdaság. Lazán közösségi termeléssel. Szervezetten közösségi értékesítéssel. És - természetesen - kert-Magyarország. Eke helyett kapával; gabona helyett gyümölccsel; szántóföld helyett szőlővel. Emberi átmenet a fékezetlen piac és megmerevített tervgazdaság embertelen végletei között. ’93-ban a hangütés már Püski bevezetőjében. Központban a harmadik út. Gazdasági és politikai értelemben is. A tulajdon korlátozása, új földosztás, önkéntes szövetkezet, szabad önigazgatás, kertek országa - és így tovább. Valljuk be: a megváltozott viszonyok között nem revelatívan újszerű elgondolás. A hangütés után többféle variáció. Ám foként a múltbeli koncepciókhoz kötötten. Meg főként meglehetősen inkonkrétan. Csak két példát. Szretykó György - a harmadik út mai értelmezhetőségének kifejtése helyett — mindössze a nyugati intézmények és módszerek 53
