Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

szolgai utánzásától óv. Meg - furcsa logikával — az adósságok átütemezését javasolja. Lóránt Károly valóban nagy lélegzetű gazdasági áttekintést ad. De a következtetés - főként a harmadik út szempontjából - meglepően kevés. Csupán meddőnek tekinti a Közös Piachoz való csatlakozást. Egyetlen reális alternatívát lát. Integrálódás a német gazdasági szférába, a kialakulóban lévő márkaövezetbe - a százmilliós Közép-Európa külön Közös Piacának kialakítása. Ez - nyilvánvalóan - visszakanyarodás ’43-hoz. Jócsik Lajos egykori elgondolásához. ’43-ban, a háborúvég előtt - az utána történtek visszfényében - a szoros közép-európai együttműködés egyszer illúziónak bizonyult. ’93-ban, a rendszerváltás után - az előtte történtek fényében - a szoros közép-európai együttműködés ismét illúziónak bizonyul. A harmadik út elképzeléseiben domináns az antikapitalista jelleg. Valljuk be: korántsem indokolatlanul. De alig alakul valamiféle harmadikutas ellenkoncepció. Valljuk be: ugyancsak erőtlenül.

A harmadik út politikai értelmezése valóban maga után vonja jobb- és baloldal mai értelmezhetőségének vagy értelmezhetetlenségének dilemmáját. Hajdanában több variáció is van. Sárközi György és Szabó Lőrinc javasolja: jobb és bal értelmét vesztette; legyen helyette fent és lent. Az elképzelésnek van realitása. Mert megőriz egy alapvető szociális szempontot. Meg a fogalmak alaposan összezavarodtak. Ignotus Pál elemzi éleselméjűen. A tradicionális baloldal törekvéseit - legalábbis jelszószinten - a bolsevizmus, a „szabadságellenes baloldal” és a nácizmus, a „forradalmi jobboldal” eredményesen kisajátította. Meg Németh László és Szabó Lőrinc javasolja: jobb és bal értelmét vesztette; legyen helyette reform és reformellenesség. Az elképzelésnek van realitása. Mert ez is megőriz egy alapvető szociális szempontot. Meg ebben is benne van, hogy a fogalmak alaposan összezavarodtak. Továbbá a reform tartalmát alaposan körvonalazták. Elsősorban Németh László. Elképzelhető, hogy a vele kapcsolatos állásfoglalás vízválasztó. Ám ’93-ban minden körvonalazat- lanabb. Püski csak elhatárolódást hangoztat. A csupán a kiváltságokat őrző jobbtól és csupán a polgárságot védő baltól. Meg szó esik a kettősségen való felülemelkedésről. Mert mindegyik csak rosszat hozott a nemzetnek. így kerül a középpontba jobb és bal helyett, de fent és lent, reform és reformellenesség helyett is a nemzet fogalma. Persze ellentétes kettősséggé élesítve. Pozsgay Imre mondja ki a szomorúan egyértelmű tételt. Nem jobb és bal - nem is fent és lent vagy reform és reformellenesség -, hanem nemzet és nemzetellenesség. Ez a mai politikai élet rendezőelve. A behelyettesítő szembeállítással három gond is adódik. Elméletileg megalapozatlan, önkényt sugall és mítoszt teremt. Elméletileg megalapozatlan, mert adós marad nemzet és nemzeti politika fogalmi körvonalazásával. Önkényt sugall, mert nyilván ő ítél nemzet és nemzetellenesség meghatározó minőségeiben. Mítoszt teremt, mert logikájában a nemzetellenes ellenségkép megteremtésének szükségességét indokolja. Persze nem logikáról van szó, hanem logikátlanságról. És nem is egyszerű mitoszteremtésről van szó, de agresszív mitoszpótlékról. Sajnos, le kell írni. Az elméleti megalapozatlanság, önkényt sugalló szándék, spontán mitoszterem- tés a konferencia alaptendenciája. Még ha néhány előadás ellent is mond ennek. És a tiszta szélsőség felé kevesen deviálnak.

Ez alaptendenciát - meghatározóan - csak ketten korrigálják. Benedek István a racionális helyzetfelmérés, Csurka István az irracionális helyzetferdítés irányában. Amit Benedek mond, a szélsőségek visszafogása, sőt, határozott megtagadása. Amit Csurka mond, a szélsőségek megerősítése, sőt, határozott kiélezése.

Benedek - ezúttal - pontos felismeréseket fogalmaz. A népi mozgalom megszűnt. Mert elhalt társadalmi alapja. Nem létezik már a meghatározó népi-paraszti kérdéskör. Aminek felvetésére és megoldására - egykor - létrejött. ’93-ban ünnepelni kell a népi mozgalmat és ’43-at. Ünnepelni és eltemetni. Ma csak az öntudatos, le54