Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

szolgai utánzásától óv. Meg - furcsa logikával — az adósságok átütemezését javasol­ja. Lóránt Károly valóban nagy lélegzetű gazdasági áttekintést ad. De a következte­tés - főként a harmadik út szempontjából - meglepően kevés. Csupán meddőnek te­kinti a Közös Piachoz való csatlakozást. Egyetlen reális alternatívát lát. Integrálódás a német gazdasági szférába, a kialakulóban lévő márkaövezetbe - a százmilliós Közép-Európa külön Közös Piacának kialakítása. Ez - nyilvánvalóan - visszakanyarodás ’43-hoz. Jócsik Lajos egykori elgondolásához. ’43-ban, a háború­vég előtt - az utána történtek visszfényében - a szoros közép-európai együttműkö­dés egyszer illúziónak bizonyult. ’93-ban, a rendszerváltás után - az előtte történ­tek fényében - a szoros közép-európai együttműködés ismét illúziónak bizonyul. A harmadik út elképzeléseiben domináns az antikapitalista jelleg. Valljuk be: koránt­sem indokolatlanul. De alig alakul valamiféle harmadikutas ellenkoncepció. Vall­juk be: ugyancsak erőtlenül. A harmadik út politikai értelmezése valóban maga után vonja jobb- és baloldal mai értelmezhetőségének vagy értelmezhetetlenségének dilemmáját. Hajdanában több variáció is van. Sárközi György és Szabó Lőrinc javasolja: jobb és bal értelmét vesztette; legyen helyette fent és lent. Az elképzelésnek van realitása. Mert megőriz egy alapvető szociális szempontot. Meg a fogalmak alaposan összezavarodtak. Igno­tus Pál elemzi éleselméjűen. A tradicionális baloldal törekvéseit - legalábbis jelszó­szinten - a bolsevizmus, a „szabadságellenes baloldal” és a nácizmus, a „forradalmi jobboldal” eredményesen kisajátította. Meg Németh László és Szabó Lőrinc javasol­ja: jobb és bal értelmét vesztette; legyen helyette reform és reformellenesség. Az el­képzelésnek van realitása. Mert ez is megőriz egy alapvető szociális szempontot. Meg ebben is benne van, hogy a fogalmak alaposan összezavarodtak. Továbbá a re­form tartalmát alaposan körvonalazták. Elsősorban Németh László. Elképzelhető, hogy a vele kapcsolatos állásfoglalás vízválasztó. Ám ’93-ban minden körvonalazat- lanabb. Püski csak elhatárolódást hangoztat. A csupán a kiváltságokat őrző jobbtól és csupán a polgárságot védő baltól. Meg szó esik a kettősségen való felül­emelkedésről. Mert mindegyik csak rosszat hozott a nemzetnek. így kerül a közép­pontba jobb és bal helyett, de fent és lent, reform és reformellenesség helyett is a nemzet fogalma. Persze ellentétes kettősséggé élesítve. Pozsgay Imre mondja ki a szomorúan egyértelmű tételt. Nem jobb és bal - nem is fent és lent vagy reform és reformellenesség -, hanem nemzet és nemzetellenesség. Ez a mai politikai élet ren­dezőelve. A behelyettesítő szembeállítással három gond is adódik. Elméletileg meg­alapozatlan, önkényt sugall és mítoszt teremt. Elméletileg megalapozatlan, mert adós marad nemzet és nemzeti politika fogalmi körvonalazásával. Önkényt sugall, mert nyilván ő ítél nemzet és nemzetellenesség meghatározó minőségeiben. Mítoszt teremt, mert logikájában a nemzetellenes ellenségkép megteremtésének szükséges­ségét indokolja. Persze nem logikáról van szó, hanem logikátlanságról. És nem is egyszerű mitoszteremtésről van szó, de agresszív mitoszpótlékról. Sajnos, le kell ír­ni. Az elméleti megalapozatlanság, önkényt sugalló szándék, spontán mitoszterem- tés a konferencia alaptendenciája. Még ha néhány előadás ellent is mond ennek. És a tiszta szélsőség felé kevesen deviálnak. Ez alaptendenciát - meghatározóan - csak ketten korrigálják. Benedek István a racionális helyzetfelmérés, Csurka István az irracionális helyzetferdítés irányában. Amit Benedek mond, a szélsőségek visszafogása, sőt, határozott megtagadása. Amit Csurka mond, a szélsőségek megerősítése, sőt, határozott kiélezése. Benedek - ezúttal - pontos felismeréseket fogalmaz. A népi mozgalom megszűnt. Mert elhalt társadalmi alapja. Nem létezik már a meghatározó népi-paraszti kér­déskör. Aminek felvetésére és megoldására - egykor - létrejött. ’93-ban ünnepelni kell a népi mozgalmat és ’43-at. Ünnepelni és eltemetni. Ma csak az öntudatos, le­54

Next

/
Thumbnails
Contents