Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
JIM: (hisztérikusan) Ezért is akasztatna föl minket! Minden modokot, ha lemegyünk hozzá! MEACHAM: Elég meggyőző tudott lenni, Frank?... Mert amikor később én fölmentem, nem úgy festett a dolog, mintha Canbyben túlságosan bíznának. Nem szaladt ki véletlenül a száján valami? Olyasvalami, amit a múltkor is mondott: hogy a polgárháborúban Canby valamikor a néger rabszolgák szabadságáért harcolt, most meg az indiánok rabságáért. Mert az ilyen gondolatok, Frank... FRANK: Nem hinném, hogy mondtam volna, Meacham. Most mondom csak. MEACHAM: Canby katonaember és halott. Áldozata egy ügynek. FRANK: Maga viszont állami tisztviselő és egyelőre él. És szintén egy ügyet szolgál. MEACHAM: Úgy látszik, ezt sehogy sem tudja megbocsátani nekem, Frank. Pedig azt átkozottul nehéz szolgálni. FRANK (fólnevetve) De hát épp ezért, Meacham! Épp ezért kérdezem most: maga hitt Canby ígéreteiben? Bízott bennük?... És most már csakugyan itt is lehetne. KINTPUÁS: Canbyt is ide várjátok? ... Nem lehet, hogy fél elénk lépni? Hogy nincs bátorsága Kintpuas szemébe nézni? MEACHAM: Ezt azért mégiscsak ő kérdezhetné meg tőled inkább! A gyilkosától! FRANK: Attól, hogy valaki áldozat, még félhet a gyilkosával való szembenézéstől. MEACHAM: Egyenlőségjelet tenni gyilkos és áldozat közé, Frank, ez... Attól félek, ez itt egyenlő az elfogultsággal. FRANK: De hát én az vagyok, Meacham. Modokpárti, indiánpárti. Annyira, hogy még a lányaik egyikét is a gyermekeim anyjává tettem. Bár az Indiánügyek Hivatalának szolgálata is megkövetelne némi elfogultságot. MEACHAM: Igyekszem megérteni őket, de... Aki gyilkos, az gyilkos! Maga meg mintha az ügyvédje lenne. FRANK: Ügy utáni ügyvédje, Meacham. Mivel maga nem eléggé az. És mert a hadbíróság védő nélkül ítélte akasztófára. Ezért is kérdezném mindenek előtt Canby gyilkosától, mennyire bízott jövőbeli áldozatában. (Kintpuashoz) Kintpuas, te mennyire hitted, amit Canbyről mondtam? Mondjuk azt, hogy Jimet és a többi gyilkost sem adja ki a telepeseknek. És hogy valami szép gazdag földre vezeti a népeteket. KINTPUAS: Csak amennyire a nép is hitte. FRANK A nép emberekből áll, Kintpuas. Ilyenekből és olyanokból. És az egyik nyilván jobban bízott Canbyben, a másik kevésbé. KINTPÜAS: A nép emberekből áll, Frank. De csak egy a főnök közöttük. FRANK De én azt az egyet kérdeztem, Kintpuast csak. KINTPUAS: Kintpuas nem lehet Kintpuas a népe nélkül. Sokat voltál velünk Frank, de ezt még mindig nem érted. FRANK Most is csak azt tudnád mondani, amit akkor mondtál? Amikor kikísértél bennünket? Amikor egyedül maradtál velünk, ott a barlangotok szájánál? KINTPUAS: Amikor búcsúzóban, ki tudja hányadszor már, újra csak azt mondtad Kintpuasnak, hogy próbáljon meg okos lenni? FRANK: Igen, Kintpuas, akkor... (Vinemával együtt közelebb húzódik hozzá, hármuk csoportja most úgy hat, mintha senki sem látná és hallaná őket; ettől kezdve suttogom fogottan) Kintpuas, én újra csak azt mondhatom, hogy próbálj meg okos lenni. KINTPUAS: Kntpuas csak annyira lehet okos, amennyire a többiek azok. FRANK: Nem egészen így mondtad. Akkor megengedted, hogy Jacknek szólítsunk. Sokszor magadat is Jacknek nevezted. KINTPUAS: Jack annyira lehet csak okos, amennyire a többiek azok. Ezért nem tudja, mit tegyen, ha a többiek nem hallgatnak rá. 25
