Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
JIM: (úgy kezd „kontrázni” Kintpuasnak, hogy az látszólag észre sem veszi; a jelenet során egy lépéssel mindig főnöke mögött marad, ám most mintha mindketten „egy táborban” lennének) Ezt hittük csakugyan. Teljesen egyedül voltunk. KINTPUAS: Egyedül és egymás közt. JIM: Magunk között. KINTPUAS: Mintha rajtunk, modokokon kívül, nem is élne senki a földön. JIM: Senki, még ti sem. Ne higgyétek, hogy hiányoztatok. KINTPUAS: Ne, dehogy. Már azt hittük, csoda történik. JIM: Hogy a Szent Szirtjeink csodatévő szellemei mindnyájatokat elpusztították. KINTPUAS: Minden tiszta és csendes volt körülöttünk. - De ez a csend rossz csend volt. Vihar előtti. JIM: Bár ha az éhség nem gyötör... KINTPUAS: Nehogy elfeledjük, hogy odafont nem maradhatunk. JIM: Fönt, a Szent Szirtjeink közt. A magunk szent földjén. KINTPUAS: De azért Kintpuasnak eszébe jutott, hátha megegyezhetnénk veletek. Hogy ott talán mégis megmaradhatnánk. Egyedül csak ott. A Szent Szirtjeink közt. JIM: Még ha a többi földünket el is vettétek. (Jobb felől, lentről, a nézőtér felől közeledve, Vinema és Frank tűnik föl, és indul el föl a lépcsőn - mintha a „völgyből”jönnének) KINTPUAS: Erről egymás közt beszélgettünk is. Hogy ha már rezervátumba akartok küldeni minket, legyen ez a rezervátumunk. JIM: Ez a sivár föld legalább, ahol semmi sem terem. Ahol csak éhezni lehet. KINTPUAS: Pedig a rezervátum mellé élelem is jár. Épp elégszer ígérgettétek. JIM: Adjatok hát kukacos húst, dohos lisztet! Az elrabolt földjeinkért cserébe. A vadban gazdagokért, a nektek dúsan termőkért. KINTPUAS: Hisz ennyi mégis jár nekünk, nem gondoljátok? Föl sem kéne hoznotok, szívesen lemennénk érte. FRANK: (föllépve a színpadra) Ám ehelyett mi jöttük föl. A katonák üzenetével. VINEMA: (férje nyomában ő is a színpadra lép) Úristen, Jack, hogy néztek ki?! És mit tettetek?! KINTPUAS: Nemcsak mi, Vinema. Velünk is tették. FRANK: Tudom, Jack, tudom. De mi most azért jöttünk, hogy megmondjuk: A katonák értetek jönnek. Sokkal többen, mint a múltkor, legjobb lenne, ha szépen velük mennétek. - Ugye emlékszel rá, Kintpuas, hogy ezzel az üzenettel érkeztünk hozzád? KINTPUAS: Kintpuas emlékezik. Arra is, hogy Canbyről először tőletek hallott. Mind a ketten őt dicsértétek. FRANK: Mert küldhették volna rosszabb parancsnokot is, azért. Ezért mondtuk szerencsének, hogy ő vezeti a katonákat. Meg hogy sokat hadakozott az indiánokkal, de mindig emberségesen bánt a legyőzőitekkel. Persze tudom, hogy akkor lett volna igazán emberséges, ha le sem győzi őket, de... KINTPUAS: Ezt kérdezte tőled akkor Kintpuas is. Ha jó akart lenni az indiánokhoz... miért tette őket legyőzőitekké? (Elöl, a lépcső alján most Meacham is megjelenik, egyelőre lent marad, és szótlanul követi a beszélgetést.) VINEMA: Ne azt kérdezd most, az Istenért, ezen változtatni már úgysem tudhatunk. De azért segíteni szeretnénk rajtatok, Jack! Mert ez így nem mehet tovább. Itt fönn ti nem maradhattok... FRANK: Ezt szerettük volna, Kintpuas. Segíteni, és... KINTPUAS: Besegíteni a rezervátumba? FRANK: Mi mást tehettünk volna? 23
