Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
MARTHA: És vigyázunk rád. BOB: Én meg továbbra is együtt járok veled a tóra kacsázni. TOM: De én veled nem. Mert te kísérthetsz engem, de én téged nem kísérthetlek. Ezért lenne jobb, ha fólébredhetnék. AMOS: Minket, fiam, te el nem felejthetsz. TOM: Csak a véreteket, azt... Azt szeretném elfelejteni. Mert van úgy is, hogy vízzel szappannal, törölközővel megyek felétek. BILL: Pedig a vért, öcsém, nem vízzel és nem szappannal szokás lemosni! FRANK: Hanem hogy, Bili? (Jimre mutat) Úgy talán, ahogy ő is lemosta? BILL: Akkor kérdezz ilyet, ha már kinyírtak! VINEMA: (kilépve a háttérből) Miért vitatkozol vele, Frank? Hisz ismerheted. MEACHAM: Talán csakugyan hagyjuk ezt, Frank, mivel... FRANK: Csak az egyensúly kedvéért gondoltam, Meacham, de azért igaza lehet... MEACHAM: Ha a dolgoknak mindig minden vetületét feszegetni kezdenénk, nem tudom, ez hová vezetne... (Martha felé fordulva) Mrs. Stevens, amikor ez az eset történt, úgy tudom, ön odabent volt a házban és... VINEMA: (hirtelen ijedtséggel) Mr. Meacham, ezt ne! Kérem, Mr. Meacham, talán ezt se kellene feszegetnie. MEACHAM: (Marthához) Csak ha elég erőt érez magában, Mrs. Stevens. Mert ha nem, hát... MARTHA: (révetegen pár lépést előre lépve) Amikor a lövéseket meghallottam, kirohantam... kirohantam, és... és ott láttam őket mind, és... (tágra meredt szemmel Jimre mutatva) és ezt itt, füstölgő fegyverrel a kezében, meg a másik kettőt is... (zavarodottan maga körül tekingetve) Nem tudom, ők miért nincsenek itt, nem mertek volna eljönni? ... (Jimnek, kiáltva) És te? És te hogy mertél?! VINEMA: (hozzá futva átöleli) Martha! Hogy ezek mit tettek! És hogy épp ők, az enyémek... MARTHA: (tekintetét továbbra sem véve le Jimről) És hogy miért?... Hogy... VINEMA: De hát te nem hiheted, hogy mi mind... MARTHA: (most már sikoltva) De hát miért, Ann! Miért, ezt mondd meg! JIM: (bamba szenvtelenséggel) Jimtől is ezt kérdezted, ezért kellett téged megöljön. És Jim nagyon sajnálja. FRANK Ez egészen civilizáltan hangzott. MEACHAM: Bizonyos dolgokat rendkívül gyorsan fölszednek. JIM: (Bilire mutatva) Ha ő nem jön, Jim titeket sose... BILL: Vagy ha ti nem jöttök vissza. FRANK: Vagy ti ide. Azokhoz, akik mindig itt éltek. AMOS: Az ember ott próbál boldogulni, ahol tud. És hát... Velük én mindig megvoltam. BILL: Hát te, Frank? Te talán nem úgy jöttél ide ezekhez? FRANK Persze, hogy úgy jöttem, Bili. Vadak közé, hogy a civilizáció vadsága utolérhessen. De hát ezt te elevenen sem értetted volna. MEACHAM: Ezzel az erővel akár azt is kérdezhetné, Frank, mi lett volna, ha az Óvilág nem fedezi föl az Újat magának. FRANK Magának, igen. Ezt jól megmondta. (Balra, a színpad szélén váratlanul fény világítja meg a karosszékben ülő Tisztele- test, aki felkelve középre indul) MEACHAM: Fölfedezni a dolgokat mindenki magának szokta, Frank... Különben sem hiszem, hogy a múlt hánytorgatása jóra vezetne. TISZTELETES: (melléjük lépve) Nem a mi dolgunk a gondviselést faggatni. 19
