Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
FRANK: Csak amennyire veled általában is. És tejól tudod, miért. BILL: Elvetted a ringyójukat, persze hogy pártolod őket! FRANK (inkább lenézéssel, mint indulattal) Ha nem lennél halott, ezért most meg is kaphatnád. BILL: Jobb, ha nem vágsz föl, még ha élsz is. Mert belőlük élsz. Kitől vennéd olcsón a prémjeidet, és kinek adnád méregdrágán a kacatjaidat, ha ők nem lennének? FRANK Legalább holtod után hallgatnál. Mindig te voltál a legnagyobb bajkeverő itt. MEACHAM: Egyetértek, Frank. Legtöbb baj az ilyenekkel van. BILL: Maga is mellettük van, tudom. Mellettük, az egész hivatalával. Indiánügyi Hivatal, meg anyám kínja... MEACHAM: Valahová ezeket az embereket is el kell helyezni. Váljanak türelemmel, amíg... KINTPUAS: Amíg kipusztulunk, igaz-e Meacham? BILL: Szeretem a tisztaságot magam körül. És a fülem se nagyon búja a vartyogá- sukat. MEACHAM: Sok mindent én sem bírok. De ez a föld valamikor csakugyan az övék volt, és... BILL: Ezért a földért mi a vérünket adtuk! FRANK: Megesik, hogy egyik-másik útonálló otthagyja a fogát a postakocsi kirablásakor. Ezért járna a zsákmány a cinkosának? BILL: (pisztolyt rántva előre ugrik) Rablónak merészelsz nevezni minket? Te rohadék, te! Ézt nem úszód meg! (Elsütné a pisztolyt, de az üresen kattan, még egyszer próbálkozik, de ugyanúgy jár, utána értetlenül bámul a láthatólag töltött fegyverre.) FRANK: (fejét csóválva) Hogy valaki ennyire ne tudjon halott lenni! Ennyi életerő talán nem is illik egy tisztességes gyilkoshoz. Vagy éppen ahhoz illik. BILL: (pisztolyát vizsgálgatva) Szerencséd, hogy eszembe juttattad, különben... És ne merészeld gyalázni a hősi halottainkat! Ne merészeld, mert én is az vagyok. (A mellén látható vérfoltra mutat.) Hősi halott, igenis, hősi halott! (Kintpuasra mutatva) És ezek öltek meg! Nem ez, de egy másik közülük! (Horgos Jim most anélkül bontakozik ki a sötétből, hogy hátul ismét kivilágosodna az indiántábor) De hát itt is van, és nem is halott még! Hogy merészelsz élni, te gyilkos? Amikor én halott vagyok? JIM: Jim is gyilkos, de csak utánad. És Jim élő, te meg halott vagy. BILL: (újra pisztolyáért nyúlna, de idejében észbe kap még) Sorra kerülsz te is, ne félj! Úgy tudom, itt most akasztás készül. Remélem, te is lógni fogsz, ezzel a másikkal együtt! FRANK Nincs szerencséd, Bili. És ezt én is sajnálom. KINTPUAS: (Jimre támadva) Már megint itt vagy, Jim, te nyomorult? Tűnj el innen, de rögtön! JIM: Megyek, Kintpuas, de vissza is jövök. Ne hidd, hogy engem kihagyhatsz. KINTPUAS: Nem hiszem, te nyomorult, de várj a sorodra! (Kissé ellépve a köréje gyűlő társaság félkörétől, némileg főnökinek tetsző hangsúllyal). És ti is mind! Váljatok a sorotokra! Azok is, akiket Kintpuas örömmel fogad, de azok is, akiket legfeljebb megtűr maga mellett! Mert ha mindannyian egyszerre beszéltek, mint az oktalan asszonynép, Kintpuas sohasem lesz képes történetét elmesélni a varázslónak. MEACHAM: Miféle varázslónak, Kntpuas? Ki lenne a varázsló köztünk? TISZTELETES: (a váratlanul kigyúló fényben felkelve ülőhelyéről) Én lennék az, Meacham. Találkoztunk már, nyilván emlékszik. MEACHAM: Ó, hogyne! Üdvözlöm, tiszteletes, ön is itt, közöttünk? TISZTELETES: (Kintpuasra pillantva) Ehhez a szegény bűnös lélekhez jöttem. 12
