Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
KINTPUAS: (Meacham felé fordul, de nem csodálkozik megjelenésén) Az ám, a Nagy Fehér Atya, vagyis az elnök. Aki egy lépéssel az istenetek után jön, és mindig tele van irántunk jóindulattal. MEACHAM: Biztosíthatlak, hogy most sem érez irántatok másképpen, mint ahogy mindig is érzett. KINTPUAS: (magára mutatva) Canby gyilkosa iránt sem? És a nagy jóindulatától jutottunk volna idáig? MEACHAM: Akár hiszed, akár nem, én a ti érdeketekben mindent megtettem. És ha akkor nem mentek vissza, ha akkor okosabban viselkedtek... FRANK RIDDLE: (ahogy az előbb Meacham, szintén előlép) Legalább most ne mondja ezt nekik, Meacham! Ha egyszer maga sem tudott okos lenni. MEACHAM: Nem volt könnyű a helyzetem, Frank, és most sem az. Néha egyenesen életveszélyes. Ezek a vademberek sokszor... FRANK A feleségem is „vadember”, ezt ne feledje. MEACHAM: A feleségére, Frank, mindig is úgy tekintettem, mint aki a többiek számára példa lehetne. Szinte nem is látszik rajta, hogy... VINEMA: (korabeli „európai” öltözékben, hosszú szoknyában, fején Florentin-kalap- pal, előlép, indiánságára jószerével semmi sem utal.) Nem mindenki találja ezt ennyire dicséretesnek. KINTPUAS: Te azért így is a húgom vagy, Vinema. Még ha nem is tanítottad meg a gyermekeidet az anyanyelvűnkre. FRANK: Ezt néha én is sajnánom. Mondtam is Ann-nek többször, de... VINEMA: Nem biztos, hogy most ez a fontos, Frank. Nagyobb baj van annál, semhogy... KINTPUAS: Nincs már baj, Vinema, örülök, hogy eljöttél. És neked is, Frank... MEACHAM: (Vinemához közeledve) Üdvözlöm, Mrs. Riddle! Azelőtt Vinemának hívták volna? VINEMA: Úgy is hívnak, még mindig. És akinek két neve van, mintha két lelke is volna... De ez sem fontos most. MEACHAM: Igaza van, Mrs. Riddle. (Hivatalos arcot öltve, mint aki a „tárgyra” szeretne térni) Beszéljünk a fontos dolgokról. FRANK Egyetértek, de mi most a fontos? KINTPUAS: Kintpuasnak már semmi sem fontos: MEACHAM: Ami fontos volt, fontos is marad. És Canby halála épp elég fontos ahhoz, hogy... KINTPUAS: Hogy Kintpuas hajnalban miatta menjen az akasztófára. MEACHAM: Mindig igyekeztelek megérteni, de... Akárhogyan is történt, Kintpuas, ártatlannak mégsem mondhatod magad. KINTPUAS: Kintpuasnak nem a maga ártatlansága hiányzik, hanem a más bűnössége. MEACHAM: Mi haszna, ha mást is bűnösnek találsz? Én sem érzem éppen ártatlannak magamat, még ha nem is tudom, miben lehetnék bűnös. KINTPUAS: Most is jól beszélsz, Meacham! Mindig is sima nyelved volt. FRANK (szintén Meachamhez) Nem hiszem, hogy pontosan kellene ismernünk a bűneinket a bűntudatunkhoz. Elvégre (Kintpuasra tekintve) ők az őslakosok itt, ez a föld az ő földjük. BILL ROGERS: (oldalán tekintélyes Colttal, mellén jól látható vérfolttal, szintén előbukkan a sötétségből) Méghogy ezeké a tetveseké? Méghogy ez az ő földjük? FRANK (meglepődve, de megvetéssel is) Nicsak, Bili, te élsz? Úgy tudtam, hogy halott vagy. BILL: Az vagyok, na és? Bajod talán, hogy mégis eljöttem? 11
