Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
I. és IV. INDIAN. (egymás mellett állva, egyszerre) Manhattan, Manitoba, Massa- chusetsl^ I. INDIÁN: Magatokból kellene minket kiűznötök! IV. INDIÁN: Magatokból, mert belétek ettük magunkat. Bennetek vagyunk! I. és IV. INDIÁN: (egyszerre) Nem képzelitek tán, hogy nem kísértünk? (Szétrebbenve az I. Indián balra, a TV. Indián jobbra távozik, miközben): II. INDIÁN: (középen a függöny két szárnya közt kilépve) Mattawana! Menasha! Me- tagana! III. INDIÁN: (szintén középen, a II. Indián mellé lépve) Ezeket a neveket mi hagytuk rátok! II. INDIÁN: Michigan, Minnesota, Milwaukee! III. INDIÁN: Ezek a nevek nemcsak jelölik a dolgokat, hanem valamit jelentenek is. De a jelentésüket ti nem ismeritek! II. INDIÁN: Missisipi, Missouri, Muskogee! III. INDIÁN: Lehet, hogy az átkainkat jelentik! II. INDIÁN: Nachitoches, Nebraska, Niagara! Ha elűztök is minket, tovább visszhangzunk! (A továbbiakban fokozódó sebességgel, hangerővel és indulattal, mintha egymásra licitálva vagdosnának válogatott szitkokat a közönséghez.) III. INDIAN: Opelika! Oregon! I. INDIÁN: (bal oldalt dugva ki fejét) Pachutah! Pacomoke! Potomac! (visszahúzódik) II. INDIÁN: (továbbra is középen) Setauket, Susquehamia, Sachkachewan! (visszahúzódik) III. INDIÁN: Tacoma, Tennessee, Topeka! I. INDIÁN: (jobb oldalt kilépve és középre menve) Talketna! Tuscaloosa! IV. INDIÁN, (bal oldalt kilépve és középre menve) Utah! Wabeno! Waxahachie! II. INDIÁN: Waynoka! Wisconsin! III. INDIÁN: Wyoming! Yamachicha! I. és IV. INDIÁN (egyszerre) Wyoming! Yamachicha! Wyoming!! Yamachicha!! Wyoming!!! Yamachicha!!! (Rövid csend, pár pillanatig bűvölő tekintettel merednek a közönségre, majd): I. INDIÁN: Alabama! II. INDIÁN: Appalache! III. INDIÁN: Áppamatox! IV. INDIÁN: Arkansas! I. INDIÁN: Calumet! II. INDIÁN: Connecticut! III. INDIÁN: Chattalooga! IV. INDIÁN: Cheektowaga! (Egy ideig, mintegy elölről kezdve a „listát”, egymást felváltva szórják „átkaikat”, amíg csak hangjuk bele nem vesz az újra felhangzó zenébe - ugyanabba, amit kezdetben is hallottunk; a világítás kialszik, néhány másodpercig teljes sötétség, hogy a fények újbóli kigyúlásáig a négy indián eltűnhessen; a zene elhallgatásával egy időben, bal oldalt hátul a nézőtéren fény gyullad ki, s követni kezdi a széksorok mentén lassan a színpad felé haladó Foglár és Blessheart tiszteletes alakját; az előbbi egy „kék katona”, a múlt század amerikai lovaskatonájának filmekből jól ismert egyenruhájában, világos, széles karimájú Stepton kalapban; ugyanilyen az öltözéke a többi katona-szereplőnek is, mellesleg a fehér civil-szereplők szintén ilyen kalapokat viselnek - az egyedüli kivétel, a Tiszteletes ugyancsak széles karimájú, de fekete kalapot visel, mivel az jobban illik a sötét szalonkabáthoz és a magas nyakú papi mellényhez; vise7
