Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Páskándi Géza: A stílusművész halála (avagy: a velős búcsúlevél) (elbeszélés)
A stílusművész-ügy utóélete I. ,,Tisztelt szerkesztő hölgyek és urak! Kikérem magamnak, hogy nehezen felnevelt gyermekeinket akár a helyesírási propaganda népszerűsítése miatt is — micsoda közoktatás — az öngyilkosság felé tuszkolja akárki. Méghogy főbe lőni magunkat egy hiba miatt. Tudják, hányszor írtam én a gólyát j-vel, és hál’istennek nem haragudott meg: ötször szállt családi kéményünkre. Szóval a kutya ugat, a macska nyávog, és aki gyáva, nem hős. És még egy. Hogy-hogy egy ávósnak fegyvere van manapság? Ráadásul kölcsön is adja. Hajói számítom, akkor ő bujtotta öngyilkosságra ezt a szerencsétlen helyesírót. Akkor viszont csak valami nő lehetett, mert Arany Jánosban olvastam, hogy Kund Abigél Báréi Jenőnek enyelegve adta oda a kést: nosza hát, mártsd a szívedbe, Benő. Még a nők szerepe sincs tisztázva az elmúlt rezsimben. Szóval én igen sajnálom ezt a jobb sorsra érdemes helyesírót, nyugossza isten, de a rossz példáért, amit az ifjúságnak mutat, még felelni fog. Rákhel, egy aggódó anya (teljes név és cím szerkesztőségünkben)” II. ,, Tisztelt szerkesztőség! Olvastam lapjukban a közismert, bár általam alig hallott nevű stílusművész — vagy stilisztikatanár? — öngyilkossági ügyét. Nos: nem mintha halála által személyi és honpolgári jogaimban érezném sértve magamat, de annyit azért mégiscsak meg kell mondanom: kár volt öngyilkosnak lennie! Ha oknyomozásom nem csal, azt hiszem, műveletlenségének, pontosabban: az akadémikus tudás hiányának köszönheti halálát. Ha ugyanis tudta volna, amit tragikusan nem tudott - ma is élhetne, az más kérdés, hogy milyen szinten. Számomra pillanatra sem kétséges, noha vannak ilyen vélemények, hogy Szárnyaszeghy Tógyer nem az erkölcsi demonstrandum est okából halt meg. Még csak azért sem, amit rosszakarói pusmognak róla: meg akarta mutatni milyen egy velős búcsúlevél. Vagyis, magát a halált is stilisztikai leckének szánva — így akart átevezni a maradandóságba. Nem. Tragikusan a nem-tudás vitte sírba. 5
