Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Páskándi Géza: A stílusművész halála (avagy: a velős búcsúlevél) (elbeszélés)
Páskándi Géza A stílusművész halála* A búcsúlevél T In memóriám Mikszáth, Kosztolányi, Karinthy, Tamási és Örkény egnap, csütörtökön, 1993. folyó hó 4-én délután, 18 órakor volt ÁVH-s szomszédjától kölcsönkapott fegyverrel főbelőtte magát Szárnyaszeghy Tó- gyer, a közismert stílusművész. A helyszínre siető rendőrhatóságok alábbi rövid búcsúlevelet találták a jeles személy kora-rokokó vagy inkább késő-barokk íróasztalán. „Hölgyek és Urak! E cselekedet okát nagy hajcihővel ne is kutassátok. Megmondom én magam. Bő negyven esztendeig Prágától Kelet-Berlinen át Tiranáig, Moszkvától Varsón, Budapesten, Bukaresten keresztül Szófiáig nem akadt egyetlen stílusművész, sőt finnyásabb stilisztika vagy bölcselet-tanár sem, aki szóvá tette volna, ami a napnál is világosabb, s amire én is csak ma délután 17 óra tízkor döbbenhettem rá. Majdnem fél évszázadig éltünk egy monumentális STILUSHIBA bűvös körén belül. Népi demokrácia volt a neve. Senki sem akarta észrevenni, hogy egy mammut pleonazmus bugyrai tartanak fogva, s hogy e böhöm szószaporítás, öv alatti tautológia lesz a végzetünk. Mindenki szemet hunyt azon, hogy a demokrácia szó görögül már eleve népuralmat jelent. így tehát mi — mekkora képtelenség! — egy népi népuralom alattvalói volnánk. Mi, stílusművészek és professzorok naponta javítgattunk apró hibákat, s mintha nem akartuk volna észrevenni, hogy közben fölénk egy logikai szörny- szülött szárnyai terülnek. No: akár tudtuk, akár nem - egzakt módon senki se mondta ki. Tán eljött az idő. A szakmai, de még az akadémiai tisztesség is úgy kívánja, hogy mentsem művészet s tudomány mundérbecsületét. A végső konzekvenciát magamnak levontam. Isten véletek! Tanuljatok stilisztikát! Szárnyaszeghy Tógyer (sk.) Dátum... stílusművész * Részlet a szerző azonos című szatirikus kisregényéből 4
