Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Lengyel András: Ki kicsoda a hírközlésben?
hogyan lesz valaki Katona József-kutató, választ ad az 1629. tétel: Orosz László VII. osztályos tanuló 1942. március 22-én tartotta első előadását Katonáról és a Bánk bánról a Petőfi önképzőkör emlékünnepén. Lisztes László kötetének figyelmes olvasása vagy akárcsak böngészése a mai Katonakultusz néhány sajátosságára is felhívhatja figyelmünket. A Bánk. bán színházi bemutatóinak ritkulása mutatja, hogy a színházak inkább kötelező penzumnak, házifeladatnak érzik színrevitelét, mintsem olyan kihívásnak, amellyel minden magyar rendezőnek és színésznek szembesülnie kellene (legalább egyszer) pályája során. Illyés Gyula átdolgozásának gyors letűnése, Mohácsi János kaposvári parafrázisának (1984; 2604. tétel) vagy Kárpáti Péter újabb, kamaraszínpadi átdolgozásának (1980; 2735-2742. tétel) sorsa azt látszik bizonyítani, bármilyen mértékű és dramaturgiájú szövegmunka önmagában nem képes változtatni a helyzeten, ide bizony eredeti, korszerű és időszerű rendezői olvasat, színészi megújulás és szcenikai vízió szükségeltetik. A bibliográfia ugyanígy - a maga módján hu képét adja a Katona-évfordulók eseményeinek, tehát a legutóbbi, 1991. évi születési bicentenáriumnak is. A Kecskemétre összpontosult ünnepségek nem protokolláris fényességükkel, hanem imponáló könyv- és folyóirattermésükkel tértek el jótékonyan a hazai évfordulók átlagától. Nem egyszerű udvariassági formula ezek után Lisztes László részéről, amikor az előszóban értelemszerűen folytathatónak és kiegészíthető- nek tartja munkáját, aminthogy a bibliográfia most is 24 tételnyi pótlással zárult, amelyek a nyomdai munkálatok idején kerültek a gyűjtés látóterébe. A kézirat lezárása óta jelent meg Fűzi László füzete a Katona-emlékház állandó kiállításához, gondolatgazdagságában, terjedelmében és illusztráltsá- gában egyaránt jócskán felülhaladva egy szokványos múzeumi vezető színvonalát; Sándor Iván könyve (Vég semmiség. A százhetven éve fel nem, fedezett Bánk bán, Pécs Jelenkor Kiadó 1993) egyenesen a régen várt mai olvasatot kínálja vitára. A Bánk bán e- lőtti drámák reformkori színpadi címváltozatainak feltárása pedig (Irodalomtörténeti Közlemények 1992/4.) több tucat bibliográfiai tétellel gyarapíthatja az 1837 előtti anyagot. A bibliográfus szerény ember, ki szinte a középkori krónikaírók alázatával és szorgalmával gyűjti, rakja ésszerű rendbe a múlt könyvészeti darabjait a jelenben, hogy a jövő irodalomtudományát és művelődését szolgálja vele. (Munkájáról igazi recenziót voltaképpen csak évtized múltán volna szabad írni, amikorra kutató, tanár, könyvtáros és mindenki, akit illet, már mindennapi ténykedésének eszközeként, természetes módon, hosszú időn át használta.) Megérdemli tehát, hogy egyszer ő, a bibliográfus kerüljön a figyelem napi fókuszába. (Kecskemét,, 1992.) Kerényi Ferenc Ki kicsoda a hírközlésben? Egy ki kicsoda típusú kortárslexikon mindig hasznos, még legrosszabb, leghevenyé- szettebben összeállított változata is ad valami újat, hiszen feladata a jelen még nem rögzített viszonyainak lexikográfiai rögzítése, a még nem nyilvántartottnak a számbavétele. Azok a közéleti szereplők, akik belekerülnek, persze, ha nem is mindannyian, szerepelhettek már más lexikonokban, korábbi ki kicso- dák-ban, de adataik az új fölvétellel kiegészülnek, s - ami különösen fontos - új összefüggésrendszerbe kerülnek. Az egyedi adatok egy rendszer részeivé válnak, s együtt többet adnak, mint külön-külön. Együtt már „lefedeznek” egy szakterületet, egy működési ágat (stb.), s így nemcsak az egyes ember, de az egész működési terület is átláthatóvá válik. A jó ki kicsoda szerepe azonban nem merül ki ennyiben; ez nemcsak információkat ad, de szervez is, elősegíti a működési területen dolgozók praktikus kapcsolatainak, együttműködésének kialakulását (a szócikkek bizonyos adatai, így pl. a címek, telefonszámok jórészt ezt szolgálják), s így, közvetve, növeli a hatékonyságot. A kortárslexikon tehát, miközben informál arról, hogy ki, hol, mikor s mit csinált (csinál), nyilvánosságot - átláthatóságot — teremt. Létjogát is ez adja, s ehhez képest másodlagos jelentőségű, bár egyáltalán nem lebecsülendő hozadéka, hogy egy majdani történeti érdeklődéshez is adalékokat szolgáltat. Egy ilyen kortárslexikon tehát több mint puszta adathalmaz: a szabadságérzet fokmérője is. Jelzi, mennyire vált „szabaddá” egy társadalom, mennyire érzi magát „szabadnak”, megnyilváníthatónak egy szakmai elit. A ki kicsoda nem a zárt társadalmak műfaja; 106
