Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Kerényi Ferenc: A könyvészet dicsérete (Lisztes László: Katona József-bibliográfia)
a Danton biológiai ösztöneiben rejlő életerő. Andrzej Wajda volt az, aki a varsói Egyetemes Színházban (Teatr Powszechny) 1975- ben színpadra állította a szinte ismeretlen szerző művét. Az előadást akkor a Gierek- féle válságelodázó művi konszolidáció leleplezéseként értelmezték a színháztól mindig forradalmi szerepet elváró lengyel nézők. 1982-ben Wajda Franciaországban filmet készített Przybyszewska darabjából. Akkor a szükségállapot adott tragikus aktualitást neki. Ma már Wajda filmjeire se ülnek be a moziba. Nem tudom, a Pályi-kötetben elemzett darabokat mennyire vásta el az idő, különösen a történelmi korszakváltás. Az bizonyos, hogy a kötet írásait az eltelt évek, évtizedek nem roncsolták. Ez nemcsak azt jelenti, hogy kiváló színműtörténeti és kordokumentumok. Többek ennél. Tárgyuktól elvonatkoztatva olvashatók úgy is, mint rendhagyó esszé-novellák, -elbeszélések. Olyanok, amelyeket Cyprian Kamii Norwid honosított meg a lengyel irodalomban. Az ő prózai szövegeinek nyelvi és gondolati erőtere közel másfél évszázad távolából is fogva tart bennünket. Pályi írásai idestova már két évtizede állják az idő próbáját. (HungaVia Kárter Kiadó, 1992.) Kovács István A könyvészet dicsérete Lisztes László: Katona József-bibliográfia (Az 1993. november 11-i, kecskeméti könyvbemutatón, a Katona József Társaság ülésén elhangzott szöveg megírt változata) .Jelenvaló, Jövő, / Múlt: semmi s Létei. A / három csupán tehát / kettő? - Hol itt enyém? —” - kérdezte Katona József Idő c. versében. Ha a poéta filozofikus kérdéseit (amelynek irodalmunkban Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéiéig nem lesz párja) az irodalomtudományra vonatkoztatjuk, elérkeztünk a bibliográfus dilemmáihoz. Hol vonja meg munkája határait térben és időben? Vállalva, hogy tévedése esetén már megírt igazságok mennek feledésbe a jövő számára. A „minden” jelenti, jelentheti-e annak teljességét, amit az író maga, és amit egy íróról mások leírtak-megírtak? Melyek lehetnek egy minőségi válogatás valamennyire is objektív szempontjai? Hogyan rendezhető el a könyvészet irdatlan adathalmaza? Egyáltalán: kiknek készül a bibliográfia? Irodalomtörténészeknek, könyvtárosoknak csupán - s mint ilyen, a fentiek szűk, szakmai belügye? A magyar bibliográfusoknak - szerencsére - van mihez mémiök mai teljesítményeiket, akár az összefoglaló művekre („a” Szinnyei- re, a napjainkban folytatódó „a” Gulyásra), akár a Katona-könyvészetre gondolunk (Szi- lády Károly anyaggyűjtésére, Hajnóczy István feldolgozására). Minthogy azonban az utóbbi, kettős vállalkozás 1930. március 15- én zárta le anyagát és Katona József halálának 100. évfordulójára, a Katona-emlékkönyvben még abban az esztendőben meg is jelent (ez kiderül a mostani bibliográfia 1146. és 1148. tételéből), Lisztes Lászlónak évek munkája kellett az addigi tételek felülvizsgálatához és a napjainkig folytatott, további anyaggyűjtéshez. Számokban ugyanerről: a Katona életének és műveinek bibliog- ráftája akkori 500 tételével szemben mára - 1992-ben lezárt anyaggyűjtéssel - 2834 tételt sikerült felkutatni és feldolgozni. A szerzőtől tudom: 1972-ben beszélt először Orosz Lászlóval, a kötet majdani lektorával a feladatról, s legalább öt esztendei rendszeres, elmélyült munka volt szükséges a megvalósításhoz. Nem beszélünk most a technikai nehézségekről. Arról, hogy a könyvészet általában nem főfoglalkozás: aminthogy Lisztes László is vezette ezenközben a megyei könyvtárat. Arról sem, hogy állandó kapcsolatot kellett tartania a Nemzeti Könyvtárral és egyetemi városaink bibliotékáival, a Kecskeméten fel nem lelhető, el nem érhető könyveket, folyóiratokat, különlenyomatokat, röplapokat, színlapokat begyűjtendő. Egy író személyi bibliográfiájának (azaz a tőle származó és a róla szóló írások összességének) milyensége azonban nem az anyag- gyűjtésben, hanem már azt megelőzően, a bevezetőben vázolt kérdések végiggondolásakor eldőlhet. Első fokon a Katona József-bibliográ- fiáról azt rögzíthetjük, hogy a legteljesebbek közül való. Felveszi az irodalomtörténetek és a tankönyvek Katona-fejezeteit, és széleskörűen válogat a Katona-kultusz sajtóvisszhangjából is. (Az utóbbiból persze józan önmérséklettel: a Bánk bán részleteit, szállóigévé lett sorait olyan sokan, annyiszor idézték és hivatkoz104
