Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Csányi Erzsébet: Crnjanski "álomföldrajzának" érintettjei (Miloš Crnjanski és a szerb kultúra)

Cmjanski-regények univerzális megnyilatkozásairól szóló szakirodalommal. Nikola Milosevi§ munkája ugyanennek a maga- sabbrendű bölcseleti töltetnek a döntő jelentőségére hívja fel a figyelmet, amikor az ilyen jellegű mondatok vonulatait kíséri végig.

Svetlana Brankovic tanulmánya az ajándékozás poétikáját véli felfedezni a Vándorlások második könyvében. , A családon belüli ajándékozás az egymásra utaltságnak és egy alapvető közösséghez való tartozásnak a sajátos kifejeződése.” - írja a szerző, aki az ajándékozást személyiségalkotó tényezőként értelmezi, s általa Pavle jellemét világítja be. Mint kiderül, az ajándékadás és -kapás mint kommunikáció és civilizációs norma fokozottan van jelen a főhős életében, s a családon belül rendkívül árnyalt, intim kommunikációs rendszerek alakulnak ki. A szociális interakciók a közös szimbólumok által kodifikált mederben zajlanak, hogy az értelmezhetőség, az elvárhatóság és az előrelátás feltételei biztosítsák a társadalmi élet harmonikusságát. , Az ember életének minden pillanatában egy csoporthoz tartozik” - s a tagok közti összjáték adja a csoport autonóm struktúráját. A csoporton belüli tevékenység célirányos, s a működőképesség a fenntartott egyensúlytól függ. Az elemzett család mint csoport egyensúlyát Pavle tartja fenn, nemcsak tekintélyelvi, hanem érzelmi okoknál fogva is. A tanulmány a szerelmet és a hazakereső kivándorlást is az ajándékozás egy formájaként értelmezi.

Szalma Natália két dolgozattal is szerepel a gyűjteményben. A London regényéről írt elemzés bevezetője igen fontos észrevételekkel szolgál. A hős belső beszédéből, önmagával folytatott vitájából indul ki, amely kifejleszt egy fiktív hallást, egy fiktív fület is, s az általa reprodukált „monologikus dialógus” fokozatosan felduzzad, hullámai a hős kisvi- lágának határain kívülre csapnak. A monológ tárgya a magában a hősben megelevenedő történelem, így a privát szféra, a tudatfolyam helyett ismét a történelmi regény Cmjanskira jellemző paradoxális feltételei jönnek létre. ,A személyiség és a transzcendens történelem mint az ember által teremtett kultúrák története: tulajdonképpen ez a Cmjanski-regény igazi témája, amelyet az Örökös vándorlásban az író epikus, objektív nézőpontból világít meg, ... a London regényében viszont ugyanez a probléma szubjektív-tragikus nézőpontból ábrázolódik... Cmjanski két regénye... lényegében a huszadik századi történések egyetlen hatalmas, két részes történelmi tablója, az előbbi e század »háborúja«, az utóbbi pedig a »békéje«”. Ki kell még emelni a hősnek és alteregójá- nak, a narrátornak a különös szerepére vonatkozó megfigyeléseket, amelyek szintén hasznos támpontjai lőhetnek egy másfajta elemzésnek.

Petar Maijanovic a színházi motívumokat jáija körül, a kifejtett és a metaforikus mozzanatokat is érinti.

Bagi Ibolya is a London regényével foglalkozik. Megállapítja, hogy a műben a Város a tulajdonképpeni főszereplő: bármennyire paradox, a kérdés inkább így merül fel: hogyan „éli meg” a város Rjepnyint, hogyan viszonyul hozzá, hogyan csábítja és taszítja, élteti és sodorja pusztulásba, hogyan beszél neki róla.” A szfinx-város és az ember birkózásából, élethalálharcából bontható ki ez az egzisztencialista létélményeket átvilágító elemzés. ,A személytelen erők hálójában vergődő ember”, az idegenség, a személytelen tömeg, az elevenen eltemetettség, a tömeglét, a lét printer élményeinek hiánya, az eszméktől való megfosztottság, a másodla- gosság, a pszeudo-lét eluralkodása, valóság és fikció összefolyása, egy torz szerep-élet, az életből való fokozatos kiszorulással párhuzamosan konstruált gondolati bázis, a kettő egymásról való leválása, a hasonmás, a személyiség végső kettébomlása, az élet „művi- sége”, az értelmes emberi történelem, a kultúra hiánya, a külső közöny és az undor képezi a végigvezetett gondolatmenet állomáshelyeit. Ebből az elemzésből az is kiderül, hogy a Petar Maijanovic által felvetett téma, a színházi motívumok jelenléte Cmjanski regényeiben mennyivel mélyebben értelmezendő. A regényből kibontakozó életfilozófia teljes egészében az autentikus élet hiányéiról, s a helyébe lépő szerepekről, szerepjátszásról, kényszerszerepekről, sátáni tragikomédiáról szól.

Szalma Natália Lamentáció Belgrádért és a kultúráért című verselemzésében kifejti, hogy Cmjanski legnagyobb felismerése tulajdonképpen a kultúra transzcendens jellege. A XX. század kihullott az értelmes emberi történelemből, felfüggesztette a kultúrát, ám a bábu-szereppel „véglegesen kiegyezni sohasem tudó ember a kultúrát annak lényegi, életen túli, transzcendens mivoltában megtapasztalja, a kultúráról újra megtanul beszélni...”

99