Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Szesztay Ádám: Együtt a szabadságért (Józef Wysocki tábornok emlékiratai a magyarországi lengyel légióról)
Miroljub Jokovic a Gimojevid naplójáról szóló tanulmányának címében közli legfontosabb felismerését, ti. azt, hogy a lírai távolságtartás az elemzett regényben az abszolú- tum iránti nosztalgia kifejezése. „Az ilyen típusú »távolságtartó« mű az úgynevezett metafizikai minőségek szokatlanul magas fokát birtokolja” - állapítja meg. Inspirativ észrevétel az is, hogy a műben két szétágazó dimenziót különböztethetünk meg, ezek: a lélek koncentrációja, illetve a tér diszperziójaBognár Ferenc kudarccal végződp, de méltánylandó kísérletnek tartja a Qim.ajp.vic naplóját, minek megírása után „Cmjanski kénytelen a tiszta epikus műfajhoz fordulni.” Az elemző felfigyel a hangoztatott eszmei sík és a műforma, a stílus által sugallt implicit eszmeiség kontrasztjára. Miijana Popovic Radovic a tér fogalma felől közelíti meg Cmjanski műveit és rendkívül izgalmas felfedezéseket tesz. Pl. megállapítja, hogy „a londoni emigráció huszonöt éve alatt Cmjanski számára az anyanyelv, amelyen a műveit továbbra is írta, szülőföldje belső hangjává változott.” A nyelv tehát számára térfunkciókat (a szülőföld kötelékeit) vesz fel. A szerző a poétikai dekonstrukciós elvet - a töredékességet és a befejezetlenséget — is a térbeli kiteljedések szemszögéből vizsgálja. (Mellesleg állapítja meg, hogy az író művekhez csatolt kommentálj ai az önreflexiós metanyelv posztmodem termékeinek tekinthetők.) A fiktív és valóságos utazások egy többrétegű térképet képeznek az életműben. Az utazás - ami egyben tanulás, felfedezés és nyugtalanság is — mítoszteremtő folyamatokat indított el ebben a különös írói képzeletben. A helynevek „a város mitologémáivá váltak”, a várost saját irodalmi műhelyévé alakítja át. ,A városok és tájak nevei létezésüknek egy másik lehetőségét jelentik”, s ebben az ,Alomföldrajzban” érinthetetlen szépségű belső tájak” születnek meg a csodálatos írói tértapasztalási mód nyomán. Zoran Avramovic az írói életrajzok elméleti jellegű vizsgálatát szorgalmazza, s ilyen értelemben foglalja össze Milos' Cmjanski életét. Ez egyben be is vezeti az író önéletrajzát, amelyet az irodalom Kommentárok az It- hakához címmel ismer. A tíz tanulmány egy kötetbe zárva teije- delmes és változatos anyagot biztosít, eszközöket kínál egy írói opusz kitapogatásához. A vélekedések, a megközelítések módszerei egymás közt is dialógusba bocsátkoznak, miután az olvasó becsukja a könyvet. A szerzők szólnak arról, ami számukra fontos, az általuk mellőzött pedig néma marad. Ebben az ő választásukban benne rejlik egész emberi mivoltuk, s ez különösen akkor mutatkozik meg, amikor egyugyanazon tárgyról írnak sokan, sokféleképpen. A kötet szerkesztői, Bognár Ferenc és Fejér Ádám meghagyták a kutatók mozgásszabadságát, nem szorították egy bizonyos koncepció keretei közé a tanulmányokat, s ezzel a sokszínűség hatását érték el. A két nyelvterületről származó írások egymás mellé helyezésével eleve olyan ablakok nyílnak ki, amelyek kíváncsiságot ébresztenek. A magyar nyelvű Cmjanski-szakirodalom területén egyedülálló vállalkozás kétségtelen időbeli megkésettsége torz és hosszúéletű társadalmi formációink rovására írható. Cmjanski sorsával fizikailag is összekötötte Csongrád, Temesvár, Újvidék, Szeged, Rijeka, Belgrad térségeit már életének első húsz éve során. S ha műveiben nem is a Monarchiajegyében körforognak a gondolatok, zseniálisan nyitott írói világképe ebben a közegben érlelődött. Milos Cmjanski szóra sem lenne érdemes, ha nyersanyagát, melybe - speciális művészi funkciót nyerve - eszmevilága is beletartozik, nem tudná ennek az írói világ- és formaérzékelésnek a sugallatára virtuóz módon egybegyúrni. Mítoszteremtő tértapasztalatának „okozati” térképén mi mindannyian rajta vagyunk.(SzpgCíZ, 1993.) Csányi Erzsébet Együtt a szabadságért 1848-49 Józef Wysocki tábornok emlékiratai a magyarországi lengyel légióról Úgy tartjuk, hogy két magyar három pártot alapít. A lengyelek szó szerint ugyanezt mondják magukról, s a történelem gyakran igazolni látszik ezeket a szólásokat. Ennek ellenére olyan kép él emlékezetünkben — (amennyire egyáltalán emlékezünk) —, hogy amikor szükség volt rá, mindkét nép egy emberként sietett a másik segít100
