Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Csányi Erzsébet: Crnjanski "álomföldrajzának" érintettjei (Miloš Crnjanski és a szerb kultúra)
nulmány-válogatás, amely a magyar és szerb szerzőkre egyaránt támaszkodva közelíti meg Cmjanski életművét. E kettős érdekeltség, nyitottság magából az írói sorsból adódik, hisz az író Csongrádon született, majd Temesváron nőtt fel; gyermek- és ifjúkorának meghatározó éveire az Osztrák-Magyar Monarchia nyomta rá bélyegét. Cmjanski iskoláinak 19 éves koráig, az érettségiig Temesvár volt a színhelye, s a piarista líceumban tanító szerzeteseknél magyarból jelesre vizsgázott. Csak ezután kezdődik utazásainak ingajátéka az olasz nyelvet nyújtó tengerpart, az osztrák Bécs és a halál nyelvét beszélő háború végtelennek tűnő hányattatásai között. A kettős érintettség dominanciáján túl a tágabb kontextus kutatása is indokolt, hisz az irodalomtörténetben az összehasonlító irodalomtudomány által felismert tipológiai összefüggések, egymásrahatás nélküli párhuzamok teszik lehetővé a döntő fontosságú irodalmi sajátosságok azonosítását. A kötet társszerkesztője, Fejér Adám az e- lőszóban fel is vázolja ennek a tágabb összefüggéshálózatnak a feltételezett alapproblémáját. Az adott kort a kelet-közép-európai regény virágkorának nevezi, s kultúrtörténeti sajátosságát a kultúra és a civilizáció közötti szakadékban véli felfedezni: ,A kelet- közép-európai kultúrák esetében... hagyomány és haladás, civilizáció és kultúra ellentétének intellektuális áthidalása nem adódik...” A kelet-közép-európai regényrégió mozaikkockájaként felfogott Cmjanski-próza így elsősorban kultúrtörténeti jelentősége révén válik fontossá az elemző számára, aki szerint Cmjanski a magyar önostorozó nemzettudat-tapasztalatot mint magatartásmodellt építi be a szerb kulturális önmeghatározás művészi képletébe. A művészi érték megvalósulását Fejér Adám az Örökös vándorlásról szóló tanulmányában is ennek a képletnek a függvényeként értelmezi, s Cmjanskit Andric fölé helyezve fejti ki a ,modem ontikus történelmi regény” sajátosságait., Az Örökös vándorlási átható ontikus történetfelfogást ma még korunk gondolkodása nem reflektálta” — írja a szerző, habár véleménye szerint éppen ebben rejlik a műegész megragadásának gócpontja: ,A modem ontikus történelmi regény tehát feljogosít, egyenesen kötelez arra, hogy a mű interpretációja közben a szerb kultúrának az európai kultúrtörténetben elfoglalt helyéről vélekedjünk, hogy ezen szélesebb összefüggésben keressük a szerb nemzetiség főbb jellemzőinek, a Pavle Iszákovicsot foglalkoztató, egész lényét magába szívó ’örökös vándorlásnak’ okát, magyarázatát.” A gondolatmenet értelmében „a szerb kultúra története ... nem más, mint szerepvállalási igény és szerephiány konfliktusának története, annak drámai keresése, kutatása, hogy miként lehet a szerepvállalási igényt a szerephiány ellenében fönntartani...” A szerző szerint Cmjanskinak éppen az Örökös vándorlásban sikerült megalkotni népe .kultúrtörténeti problémái megoldásának modelljét”, kialakítani egy egyensúlykereső, önálló kulturális problématudatot, melyben „a civi- lizálódás szándéka a nemzeti önmeghatározás igényével találkozhatott”. A regényhős személyiségjegyei - ideologikus megszállottság, elhivatottság-érzés, a népével való azonosság elemi erejű élménye — a beteljesülő sors hatására mély önismerettel, megváltást ígérő bűntudattal bővülnek. Ezek a mozzanatok sugallják a kultúrtörténeti probléma- megoldó modell vízióját az elemző számára, aki igen sok merész föltételezést kockáztat meg markáns koncepciója kidolgozása során. Annyi azonban kiemelendő, hogy a történelmi regény műfajánál időzve, a Cmjanski- Tolsztoj párhuzam felállításával kerül sor olyan lényegbeli megállapításokra, amelyek a szerb regény különösségének, nagyvonalúságának, paradoxális totalitásvágyának rejtélyére mutatnak rá. A nemzeti sorskérdésekkel foglalkozva Cmjanski ugyanis „népét a lét egyetemes szempontjából néző ember” szemszögét használja, „a létet megtapasztaló kultúrtörténeti szempont felől kiindulva vizsgálja a történelmet”, vagy ahogy Fejér Ádám legmisztikusabb megfogalmazásában hangzik: ....A hatalmasan áradó regényfolyam egésze egzisztencia és kultúra ezen szélesen megalapozott, a létre magára telepített feszültségét közvetíti, s annak következményeként a lélek és a szellem értékeinek meg- képződését, illetve a lélek és a szellem azon képességét vagy képtelenségét, hogy forrásához, a létre nyitott egzisztenciához és a léttapasztaló kultúrához visszataláljon...” Tolsztojnál a történelmi mozgás célja az individualitás szintjén ragadható meg, míg Cmjanskinál a főhős „a nemzet sorsát, a szerb kultúra problémáit példázza”, s a lét egyetemes szempontjához kapcsolódik. Erről az ún. ontikus történelmi regényről szóló fejtegetés lényegében egybehangzik a 98
