Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)

ban Románia függetlenségének nemzetközi elismerését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy iktassák ki az alkotmányból azon szakaszt, amely szerint állampolgári jogok csak ortodox keresztények számára járnak. A román közvélemény, amely akkor a lakosság töredékét tette ki, felháborodott („beavatkoznak a dolgainkba”), aztán a bukaresti parlament módosította az alkotmány hírhedt 7. szakaszát. Később kiderült, úgy módosították, hogy csak a frontharcos zsidók meg egyes kivételes kategóriák kaptak román állampolgárságot. A nagy többség nem. 1919-ben ugyanez a kérdés újra napirendre került. A nagyhatalmak szerződésben kötelezték Romániát a zsidóság emancipálására. Ezt aztán, utolsónak Európában, az 1923-as román alkotmány kodifikálta. Most is hangos tiltakozások közepette. E tiltakozásokban edződött meg az antiszemita diákmozgalom. Cuza professzor mellé — aki a hagyományos politikai antiszemitizmus egyik romániai „atyja” volt — ekkor lépett színre a hírhedt „1922-es évjárat”, élén Corneliu Zelea Codreanuval. Ez volt „Mihály arkangyal légiója”, vagy nálunk ismertebb nevén a Vasgárda.

Hosszú időn át tanulmányoztad a román nemzet kialakulását a Balkán és Kélet- Európa határvonalán. Milyen szerepük volt ebben a folyamatban az „idegeneknek”, ahogy a más nemzetiségűeket nevezték? Gondolok itt most a bolgárokra, a szerbekre, a zsidókra, az oroszokra és a magyarokra is. Hiszen Veress Sándor 48-as magyar emigráns mérnök építette az egyik első vasútvonalat Havasalfóldön. A bolgárok azt a hatást emlegetik, amit a bolgár kultúra gyakorolt Románia fejlődésére, meg a „rokonsági” kapcsolatokat - például azt, hogy a román politikai életben oly fontos szerepet játszó Brátianu család bolgár származású volt, az előd neve: Brat lvan - mindezek ellenére 1878, a román állami függetlenség megszerzése után „a bolgár iskolákat bezárták, ugyanez történt a bolgár templomokkal, és a bolgár újságokat elnémították.” Ez az idézet elég régi, a Neue Freie Presse 1916. szeptember 12-i számából való, Györgyijén M. Konsztantin Románia a más nemzetiségek elnyomója című cikkéből. Beszélhetnénk e témakörben a németek szerepéről a román gazdaságban, kereskedelemben, szellemi életben. Kevéssé ismert a zsidóság gazdasági, kereskedelmi, szellemi hozzájárulása a román állam megerősödéséhez. Gondolok itt Seineanu nyelvészprofesszorra és másokra, olyanokra, akiknek nagy érdemeik ellenére végül is el kellett hagyniuk romániai szülőföldjüket. Nyilván, minden ország életéből idézhetnénk hasonló példákat. Csakhogy Romániában egy évszázada eltagadják vagy minimalizálják a „nem román elemek” részvételét az ország haladásában. Milyen lenne az általad felvázolt körkép e vonatkozásban ?- Túl sok is lesz egy szuszra. Jó, ha töredékére sort keríthetek. Mindenekelőtt, amíg el nem felejtem, hadd tromfoljak rá a zsidó származású Seineanu professzor esetére a Caragiale esetével. Őt is kiutálták, és önkéntes emigrációban, Berlinben kellett, hogy leélje az életét. Azt is „kiderítették” róla, hogy a legnagyobb román szatirikus író nem is román, hanem albán származású. Mert ennek a gondolkodásmódnak ez a regulája: akiknek nem tetszik a fizimiskája, arról „kikövetkeztetik”, hogy nyilván kakukkfiókként került a fészekbe. Aztán csak próbálja megcáfolni. Kiközösítve. Egyébként a román nacionalizmus máig sem tudta megemészteni Caragialét. De ez már nem csupán román sajátosság, van ennek magyar, cseh, német és más egyéb megfelelője is.

Kérdésed érdemi részére térve, kezdeném mindjárt azzal,, hogy ki az idegen és hol? Miért lenne idegen a bolgár a Duna bal partján - a mai Óromániában -, mikor a XII. század óta folyamatos ott a jelenléte? Mikor Petre és Aszán bolgár-román állama fungált ott, mégpedig a folyam mindkét oldalán. De mit számít az, hogy az örmények vagy a zsidók „csak” néhány száz év óta honosok azon a tájon? A francia fo41