Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Szécsi Gábor: Jó kufár módjára…; Mikrokozmosz a makrokozmoszban; Danaida-évek; A vándor nyári testamentuma; Azon a téli reggelen… (versek)

Valami oszthatatlan szólít, az egymásra festett képeken, mikor fényből kovácsol hangokat a végtelent leső értelem.

Valami oszthatatlan szólít áttörve a csend tükörfalán, s a gyémántba vésett éjszakákból emelt obeliszkek romhalmazán.

Miért hát a konok hallgatás, ha úgysem létezik a kimondható, ha a titkok zaj-fonalából szövi mikrokozmoszát a szó?...

Danaida-évek

Most, hogy magukra maradtak elhagyott korsóik szilánkjain a kék Danaida-évek, színből szőtt tegnapot kínálnak a meg nem írt holnapért.

„Lesz-e az alkura ennél jobb alkalom, mikor fekete rózsák égnek minden földből lett, földdé vált mondaton, s mikor nincs kezdete a végnek?”

A magukra maradt Danaida-évek eltékozolt bűnöket kínálnak a soha fel nem tett kérdésért cserébe:

„Ha a színek csak a lényeg tükrében látszanak,

mit üzenhetnek a világnak

az öt érzék tájain bolyongó szavak?”