Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Karátson Endre: Zuhanunk leninelvtárshoz
- És észrevették-e — tette fel kérdését csavarosán a törvényszéki pszichológus —, hogy nemcsak jó akart lenni a kisdedekhez, de azt is akarta Egon, hogy a kisdedek legyenek jók? Óvta őket a rossztól. Az odalenti leninelvtárstól.- Aki csak - toldotta meg a túszkáplán - az odafentinek a hiánya. Aki csak irigykedik és gyűlölködik az igazira. Mert az igazi örökösen özönlő fénybe emeli leninsapkás arcát, és hegyes leninszakállát végtelenül lobogó, vörös zászlók közül dugja előre, és soha el nem némuló kantátákat hallgat leninfülével.- Ő minimum a műholdakkal egy magasságban gondoskodik rólunk - bizonykodott id. Esch, Egon koraősz édesapja. És a házmester megerősítette:- Őhozzá tért meg Esch Egon is. A lentit bojkottálta.- Ekkor fordult hozzám Ön, riporter úr, a kihívó kérdéssel. Hogy mi a véleményem Esch Egon bojkottjáról. És hogy részt vennék-e egy ankéton, melyet az Önök csatornája a velem kapcsolatos hiányérzetnek szándékozik szentelni.- Igen. Köszönöm lenti leninelvtárs, hogy eljött és köszönöm a történetet. Szabad-e rögtön meg is érdeklődnöm, hogyan érzi magát az Ön csatornájától távol?- Kérem, nem jól. Mint aki száműzetésbe ment a saját hivatásából. Mint aki cél nélkül teng-leng a világban. Mint aki bármelyik pillanatban lezuhanhat.- Mert Egont elszalasztottá? Csak negative tudja a humánus bombát értékelni? Pozitíve nem?- Dehogynem tudnám pozitíve. Egon a jó úton szenvedett ki. Azt mutatta, hogy más nincs is.- Csak a fenti leninelvtársé? Hát a lentié nem számít?-Azt a nagyérdemű publikum az imént eldöntötte.-Azt akarja ezzel mondani...- Azt. A magam részéről megbélyegzendőnek tartom, hogy két leninelvtárs legyen. Nem elég takarékos megoldás. Kérem, én azért jöttem ide, hogy ünnepélyes bejelentést tegyek. Egont elnézve azt látom, számomra sem elérhetetlen a fenti. Megtérek hozzá. Az ő útjára lépek. Az Útra.- Egy utolsó kérdés, lenti leninelvtárs. Nem sajnálja a maga útját?- Hát ha az Örökös Örömök Völgyére gondol, a vájatokra, a mennydörgésre, a szagra, a salétromos derengésre, a szalmazsákra, a nyirokra, a tocsogásra, a fenekedésre, a bármikori elszelelésre, a beszeszelő stábra, ennivalóimra, az ő ennivalóikra, ezek cincogására, az árnyak hemzsegásére, a vérbenforgó szemre, a hálózat hatalmára, a mindig friss hírekre, a levágott fejhez megkerült testrészekre, a nehéz fiúk igényeire, a pénzzel elhajtókra, az állandóan összeesküvőkre, a magányos tusakodókra, a tényleges és esélyes törvénysértőkre, a lócára zsinegezettek szájnélküli nevetésére, ezekre a szívettépő hangokra, a szennyezett lúdtollra, hát ha erre gondol, akkor az én félresikerült leninelvtársi szívem majd meghasad a honvágytól. De ezentúl már mindez érdek nélkül hiányzik.- Kedves nézőim, műsorunk végéhez érkeztünk. Búcsúzóul az emberies Egon családjának körünkben levő képviselőjéhez, Esch Amandához fordulok. Mi az ő véleménye a történtekről?- Kérem, én főleg gyászolok a szeretteimmel. De attól tartok, hogy ezentúl nincs kihez zuhannunk. 17
