Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Lászlóffy Aladár: Üzenet Jósikának; Az éneklő patkány; Zselic-expressz (versek)
Lászlóffy Aladár Üzenet Jósikának Ha ennyi kétszáz év - hát nem elég, ilyen zacskókba gyűjti be az ég aranyhomokját, mely mindig pereg, s csak széttapossák patkók, emberek. Ha ennyi kétszáz év - hát ez alól mint kis lovas, kipercegett a toll, kiporoszkált járatain a szú - milyen vidám minden, s de szomorú! Ha ennyi kétszáz év - elég kerek; mint kapubolt alól a szekerek, kizörgött vele, veled és velem Tordáról ez a tűrt történelem. Ha ennyi kétszáz év - nosza gyerünk - fajunk, fiúnk, utódunk, gyermekünk ha olyan lesz, mikor minket temet: hordozza még a Pilvax-szellemet. Ha ennyi kétszáz - aki nekivág - mint Körösi Csornának a világ, mint Kossuthnak egy kis száműzetés, csak épp egy sorsnyi - se sok, se kevés. E kétszáznak egyike-másika: Arany, Petőfi, Eötvös, Jósika. Mint magyar Termopülé százait számolgatjuk e szoros házait. Nekünk ehhez még háromszáz se kell. Bár születéstől megszentelt e hely, játsszunk halált - akkor is megmarad csak tizenhárom? - azértis Arad. Csak Nagyenyed, csak Segesvár, csak ők, a szőlőhegyek és a temetők, a könyvtárak és nyomdák szentjei, a kortársak üzennek most neki:
