Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Karátson Endre: Zuhanunk leninelvtárshoz

túszejtés sem szerzett igazi örömet, mert senki sem hozta kapcsolatba az ügyet sem vele, sem leninelvtárssal. Kiderült idővel, hogy maga leninelvtárs sem. Legalábbis ha az ó változatát hitelesnek fogadjuk el.

Ügy kell azt elképzelni, nyilatkozta leninelvtárs a neki rendezett sajtóanké- ton, hogy trónolok a tévé előtt az almon és végzem rutinmunkámat. Köröttem és szerteszéjjel a vájatokbán a hajléktalanok ásítoznak és henyén finganak, mert egy ideje senki érdekes nem akad a horogra. Több jelentéktelen törvény- sértőt kénytelen vagyok visszadobni a képernyőbe, egy hitvány, kis kóklert például, aki hamisított sorsjegyet árul a legunalmasabb futbalmeccsek stadionjában. Könyökömön nő ki az is, ahogy a szpíker rekedt ordítozással akar érdeklődést kelteni. Egyszercsak ennek a bordózakós heccembernek a helyébe beugrik a rendkívüli kiadások kékzakósa és üvölti torkaszakadtából, hogy annak a jólszituált óvodának, ahonnan ő helyszíni közvetítést ad, a játszótermébe behatolt egy harisnyaálarcos, és addig nem engedi szabadon a gyerekeket, amíg követeléseit nem teljesítik. Folyt, köv., mihelyt részleteket is közölhet. Botrányosnak tartom, hogy a bordózakós visszaveszi a szót, és megint a sok pénzért kevés lelkesedést mutató labdarúgókat futtatják ide-oda. Gólt nem rúgnak, bokát is keveset. A harisnyaálarcos supermanként dobogtatná egy ország szívét.

Nem is csalódom benne. Mikor végre a kékzakós jelentkezik, az már kifaggatta az illetékeseket. Harisnyaálarcosunk dinamitrudakkal van körülaggatva és felrobbantja az óvodát, ha követelésének nem adnak helyet.

_ Egy újságíró itt közbeszólt, hogy nem érdemes visszamennie Adómhoz és Évához, a történetet mindenki tudja.- Csakhogy én másként mondom, és akkor másként fogják tudni.

Leninelvtárs még azt is hozzátette, hogy ő különben sem mellékszereplő, tévedésben vannak, akik így vélekednek, meg kell őket bélyegezni. Leninelvtárs öntudatosan folytatta:

Szóval, hallom, hogy milliókat követel, és dörzsölöm mozgékony leninkeze- met, mert látom, hogy ez a harisnyaálarcos egyszerre tényleges és esélyes törvénysértő, jóval meghaladja a sokévi átlagot, kész öröm vele foglalkozni. És le- ninelvtársi szívemnek gyönyörűség, ahogy a kékzakós az érdeklődést iránta fokozza. Beszámol arról, hogy a túszejtő milyen számítóan tárgyal a rendőrséggel, miközben az óvoda körül feketére festett arcú rohamegyének settenkednek, guggolnak, csumáznak, és a reszkető szülők zokognak, körmüket rágják, értetlenségüket, reményüket és felháborodásukat fejezik ki. Meginterjúvol egy csapzott háztartásbelit, aki rendre elsorolja, hogy az ő Misikéje mit evett ma reggelire. Nem tudja, hogy miért éppen az ő Misikéjére pikkel a szívtelen szörnyeteg. A többi szülő sem tudja. Egy járókelő szerint a házmester tudja. A házmester sem tudja, neki sose mondanak semmit. A rendőrség sem tudja, de felhívja a televízió figyelmét arra, hogy Misiké nem egyedüli eset, rajta kívül még huszonhárom kisded élete forog veszélyben, próbálja inkább nyugtatni a szülőket. Erre a kékzakós bekiabál a játszóterembe, hogy beszélhet-e az óvónővel.- Tessék, nyugodtan - szól ki egy ingerült férfihang.

A kékzakós bedugja a mikrofont az ablakon. Laura, az óvónő jelentkezik, hogy minden rendben; éppen játszanak H. B. irányításával.-Ki az aH.B?-A túszejtő úr.

14