Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Karátson Endre: Zuhanunk leninelvtárshoz
Akár a prezumptív, akár tényleges törvénysértő C. L. G., a rossz tükörrel szemben és hajléktalan pártfogóinak koszorújában azt látja, hogy rázza a nevetés. Csak éppen a szája nem vehető ki: helyén szakadozott körvonalú folt éktelenkedik a hiányzó foncsor miatt. Könnyesre kacagja magát, hogy ilyen mélységben ilyesmin és ezekkel, épp ezekkel mulat, akik, mint most rájön, tollúkkal kényes részeire kopasz tojás fejet, ravasz tatár szemet rónak, s ez ábrázat aljára vedlett szőrpamacsot. Menetrend szerint ez az a bizonyos pillanat, amikor szervezetének működésétől elragadtatva, képernyőjét vizslatva, a vájatot átjáró kanálisszagban dalával a főnök túlharsogja a metró mennydörgését: Hej de: Énvagy oka, zénvagyoka leninelvtárs egyedül! Egon persze már hétfőn rákapcsolt a tanulásra, és ahogy Amanda később a sajtónak elmondta, abba sem hagyta számítógép technikusi diplomája elnyeréséig. Csupán természetes észjárása nem volt elég ahhoz, hogy színjeles legyen mindenből, de teljesített olyan jól, hogy a gyanúnak még az árnyéka sem hullott rá, miszerint esélyes lehetne törvénysértésre. Egyszerűen nem volt szüksége rá, sikerült minden törvényesen is. Azért apjuk időnként előjött a leninelvtárs- sal, az ember sose tudhatja. — Még nekem is mondta - kacagott Amanda — képzeljék, még nekem is. Ésszerűen Egon ugyanezt mondta Franciskának, könnyűvérő feleségének azzal a célzattal, hogy Franciska legyen kevésbé könnyűvérű. Franciskát sajnos nem jó fából faragták. Fel se vette leninelvtársat, inkább odébb állt. Hogy az ő felesége őt csak úgy faképnél hagyta, az nem változtatott semmit Egonnak a le- ninelvtárssal kialakult kapcsolatán, viszont bántotta erkölcsi érzését. Sértetten gubbasztott otthon, mintha rajzszögön ülne. Apjuk már-már azt tételezte fel, hogy vágyódik leninelvtárshoz, mire anyjuknak eleredt a könnye és neki, Amandának is küzdenie kellett a megrendüléssel. Nagymama akkor már nem élt. Egon nyomban megemberelte magát, ahogyan csak ő volt képes. Egy hónap múlva nyitott egy komputer javítószolgálat kft-t hat alkalmazottal, másfél év múlva pedig egy eladási hálózat élén állt hatvan alkalmazottal, tizenöt kiska- mionnal, egy Rolls Royce és egy Mercedes márkájú személygépkocsival, operabérlettel, vitorlás yachttal, degesz kontóval és élesre töltött testőrrel. Karácsonyra mindannyiukat meglepte személyes életbiztosítással, és bátorította őket, hogy őrá mindig számíthatnak. Szeretett nagylábon élni, mutatni, hogy távol leninelvtárstól. Megvette a környékbeli tavacskát és vasárnap delente fejest ugrált belé. Először ezekkel a fejesekkel hagyott fel, amikor tönkrement. Különösen elvette tőlük kedvét a gazdasági bíróság végzése, mely öt esztendőre eltiltotta mindennemű kereskedelmi és szakmai vállalkozás közvetett vagy közvetlen igazgatásától és vagyonkezelésétől. Eladott mindent, a testőrt beíratta a munkanélküli alapba, de ő maga nem volt hajlandó segélyért sorba állni. Gőgösen megült otthon, mintha az ítélet öt évét náluk akarná átvészelni. Apjuk ezúttal természetesen nem hozta fel leninelvtársat. Utóbb azonban Egon mégis rászánta magát a kimozdulásra. Vasárnap délben kibiciklizett a tavacskához, és napszálltáig némán meredt az összevissza csillogó hullámokba. Kezdetben a 13
