Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10. szám - Bosnyák István: Gyökér és szárny (Kurta jegyzet a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaságról)

az anyaországgal való szellemi kapcsolataink eladdig meglehetősen merev államközi szerződésekkel rögzített gyakorlata is fellazulni látszott, s a határok „légiesülése” vajdasági távlatból is reálisnak tűnt. Ezért lett Társaságunk 1990 júniusában a nevében is jugoszláviai (vagyis az akkor még létező második Jugoszlávia horvátországi és szlovéniai magyar nyelvszigeteire is kiterjedő), s ezért kaphatott alapító programdokumentumainkban egyértelmű hangsúlyt a magyar nemzeti kultúra egészébe való bekapcsolódás ösztönzése is.

Azonban jugoszláviai — k nem csupán vajdasági — térségekre tervezte létét a Társaságunk nemcsak anyanyelvi, de nyelvközi, illetve komparatisztikai vonatkozásban is. Kezdettől fogva számoltunk ugyanis azzal a közismert művelődéstörténeti alapténnyel, hogy a történelmi Magyarország délnyugati-déli peremvidékein - Pó- lától kezdve Fiúmén, Zágrábon, Muraszombaton, Eszéken, Szabadkán és Versecen át egészen Belgrádig, a második világháború utáni évtizedekben pedig némi megszorításai a macedón Szkopjéig és a montenegrói Titográdig - egy sajátságos magyar — délszláv és magyar - jugoszláviai kisebbségi kapcsolattörténeti zóna is kialakult, anyanyelvű kultúránk egyidejűleg „adó” és „kapó”, mindenképpen igen fontos természetes régiójaként. Ezért lett Társaságunk nemcsak a jugoszláviai magyar írók, tudósok, kritikusok, publicisták, társadalom- és természettudományi, illetve műszaki szakírók, mű- és szakfordítók meg kultúranépszerűsítők/népművelők társulása, hanem a nem magyar anyanyelvű, de a magyar kultúrával is alkotói kapcsolatban álló jugoszláviai írók, műfordítók, komparatisták asszociációja is.

Végül még egy fontos művelődési körülmény járult hozzá Társaságunk szellemi arculatának meghatározásához. Ismeretes ugyanis, hogy az an ti sztálinista titoiz- mus kisebbségpolitikai modellje - annak ellenére, hogy maga is kedvezett a kisebbségek spontán asszimilációjának - viszonylag gazdag és szerteágazó kisebbségi művelődési intézményrendszer létrehozását tette lehetővé 1945 és 1988 között. Esetünkben, a második Jugoszlávia szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyarságának esetében ez kétségtelen helyzeti előnyt eredményezett Kárpát-medencei viszonylatban is. Nem eredményezett azonban szerves, dinamikus, egész népközösségünket, a három szövetségi köztársaság nyelvszigeteire szétforgácsolt etnikumunkat, humán és műszaki, alkotó, tanügyi és népművelő értelmiségi rétegeinket egyaránt átható, kisebbségmegtartó szerepét maximálisan érvényesítő szellemi életet is. Ezért kapott alapító programdokumentumainkban külön hangsúlyt az íráskultúránk kisebbségi szerepének fokozottabb érvényesítése, az alkotói eredmények szervezettebb népszerűsítése, illetve Társaságunk régió-, intézmény-, diszciplína- és nemzedékközi, tehát egészében véve is közbülső szerepvállalása. Miként az alakuló közgyűlés egyik programdokumentuma szorgalmazta, a JMMT arra törekszik, hogy „fehér foltokat - olykor szakadékokat is — töltsön be tudományszférák és tudományszakok, irodalmi, fordításirodalmi és publicisztikai műfajok, kultúrtörténeti tájegységek, értelmiségi nemzedékek, alkotói iskolák és csoportosulások, régi és új és leendő művelődési, tájékoztatási, irodalmi,»művészeti és tudományos intézmények, kelet-közép-európai és pannon-balkáni nyelvek, nemzeti és nemzetiségi kultúrák között. Nem utolsósorban pedig: az alkotók és közönség, az alkotói és etnikai közegek közt.” Mindezt viszont, magától értetődően, a szerves és közösségi alkatú anyanyelvű kultúra organizmusának éltetése céljából.

A JMMT tervezésének folyamatában jelentkezett egy lényeges, ám azóta gyakorlatilag is túlhaladott dilemma: a fent vázolt főbb programcélokat közművelődési, vagy pedig túlnyomórészt alkotóértelmiségi társulásként tudnánk-e jobban érvényesíteni? Az időközben létesült Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) mint az öntevékeny művelődési egyesületeinek koordináló szervezete, s a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) természetszerűleg épp a közművelődési

94