Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Bosnyák István: Gyökér és szárny (Kurta jegyzet a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaságról)
Bosnyák István Gyökér és szárny (Kurta jegyzet a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaságról) „Az íráskultúra nemzetiségi szerepének fokozottabb érvényesítése és a magyar nemzeti kultúra egészébe való bekapcsolódás ösztönzése végett a Társaság külön gondot fordít közírásunk, szépirodalmunk, humán és egyéb tudományaink azon műfaji és tematikai válfajainak támogatására, amelyek közvetlenebbül is hozzájárulhatnak a nemzeti I nemzetiségi azonosságtudat formálásához; művelődéspolitikai állásfoglalásával, indítványaival és visszajelzéseivel az anyanyelvű kultúra megtartását és fejlesztését, s a művelődési autonómiát szorgalmazza; síkraszáll szakfolyóirataink megtartásáért és újak indításáért, affirmálja nemzeti és nemzetiségi szellemi hagyományainkat, értékeinket; rendezvényeivel, akcióival, kiadványaival és a művelődési öntevékenység különféle formáival íráskultúránk táji / regionális megosztottságának és viszonylagos elszigeteltségének csökkentésére törekszik.” (A JMMT Tevékenységi Programjából) 989 telén a Vajdaságban immár nem csupán a kelet-közép-európai tektonikus rengések és a jugoszláviai állambomlás kezdeti tünetei, de az előző év őszén megrendezett populista joghurtforradalom” révén megalapozott totalitárius rendszer hétköznapjai is arról tanúskodtak, hogy a délvidéki magyar szellemi életben is végérvényesen és visszahozhatatlanul lezárult egy történelmi szakasz. Hogy tehát valami újat: a régi pozitívumait megtartó és továbbvivő, a negatívumait gyökeresen megtagadó és elvető újat kell kezdeni máris, legalább a tervezés, a modellformálás szintjén. így történt aztán, hogy - egymásról mit sem tudva - két kezdeményező csoport szinte egyidejűleg látott hozzá a délvidéki magyarság politikai, illetve művelődési önszerveződésének megalapozásához, aminek 1990 tavaszán és nyarán a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság (JMMT) létrehozása lett a záróaktusa. Társaságunk szellemi arculatának tervezése közben abból indultunk ki, hogy a kisebbségi kultúra, művészet és tudomány fölötti jó-rossz — a kelet-közép-európai térségeken viszonylag, de csakis viszonylag jobb - egypártrendszeri és pártállami bábáskodásunknak végérvényesen vége, tehát a kisebbségi művelődési önszerveződés és érdekvédelem éppoly reális történelmi szükséglet számunkra is, mint a politikai. Két újabb történelmi körülmény e szellemi önszerveződés és érdekvédelem főirányait is megszabta. Egyrészt ugyanis megszűnt kisebbségpolitikai „tabunak” lenni a vajdasági (szerbiai), a drávaszögi és szlavóniai (horvátországi), valamint a muravidéki (szlovéniai) magyar kultúráiét szervezeti-intézményes összefonódása, eladdig pártpolitikai anatémákkal lehetetlenné tett „vertikális szerveződése”. Másrészt 93
