Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Julijan Tamas: Adalékok a ruszin írók és irodalom helyzetéhez (Fordította: Bordás Tímea)
Juliján Tamas Adalékok a ruszin írók és irodalom helyzetéhez V «fc^ilencven évvel azután, hogy Dél-Magyarországon, a későbbi Jugoszláviában, megjelent az első ruszin nyelvű verseskönyv - Havrijl Kosztelynyik: Az én falumból (Z mojoho valala) —, a ruszin irodalom a majd egy századdal ezelőtti indulás állapotába jutott. Ismét csak egy könyv jelent meg, s ez ugyancsak Kosztelynyik kötete. Nyugodtan mondhatnánk, a% irodalmi élet nemigen gazdagabb, mint volt a huszadik század elején. A szerző hagyatékában fennmaradt, s most kiadott kötet - Siratóének a szerencséhez és a kedveshez (Szerencsi i milej) - és a kilencven évvel ezelőtti első ruszin verseskötet megjelenése akárha jelképesnek is tekinthető e kisebbségi irodalom alakulása, sorsa szempontjából. Azzal a lényeges különbséggel, hogy az 1904-es megjelenés az indulás pillanatának szépségére emlékeztet, a mostani viszont a jugoszláviai polgárháború szomorú következménye, annak a helyzetnek az „eredménye”, amelyben a nemzeti kisebbségek irodalmát a végpusztulás veszélye fenyegeti. A szerb-horvát polgárháború kezdete előtt, 1991-ben a ruszin könyvkiadás tíz címszót jelentetett meg, ezt követően pedig, napjainkig, mindössze két könyv látott napvilágot. Mihajlo Kovács Diaszpóra című kötetét 1992-ben adták ki, két év múlva pedig az említett Kosztelynyik-könyv jelent meg a hagyatékból. Ehhez a szomorú tényhez említhetjük adalékként, hogy egyfelől a kilenc évtized alatt a ruszin irodalom több mint 400 kötettel dicsekedhet, illetve másfelől, hogy Kovács könyve összegyűjtött írásainak harmadik kötete, de az életmű további kiadására nincs lehetőség. A ruszin irodalom és irodalmi élet sorvadása kétségtelenül összefüggésben van a jelenleg dúló polgárháborúval, jóllehet, a szerb hatalom a gazdasági zárlattal magyarázza a helyzetet, amiért az egész világot teszi felelőssé, így keresve alibit, többek között, a kisebbségi kultúrák fejlődésének stagnálására, ellehetetlenülésére is. Holott az áldatlan helyzetnek elsősorban belpolitikai okai vannak. A magyarázatot a többségi politika által szentesített pénzelési rendszerben kell keresni: az egyetlen és igazi magyarázat - az anyagi támogatás nagyfokú csökkenése, sőt megvonása. És ezen a helyzeten az önfinanszírozás előszeretettel hangoztatott formái sem enyhítenek lényegesen, mivel az anyagilag lepusztult és csekély létszámú kisebbségiektől illuzórikus lenne elvárni kultúrájuk hathatós segítését. Ami a tömegesebb és gazdaságilag erősebb szerb kultúra esetében, amelyet az állam is támogat, lehetséges. Arról nem is szólva, hogy a szerb irodalmat pénzelve, a háborús újgazdagok úgy vélhetik, ily módon megváltják bűneiket, tisztára moshatják magukat. A ruszin irodalom esetében ez az áldatlan helyzet különösképpen elszomorító, hiszen legalább tíz, alkotóereje teljében levő szerző kézirata előtt zárul be a kiadás lehetősége. Érthető, hogy ilyen viszonyok között ebben a jegyzetben nem látom értelmét a művek esztétikai elemzésének, kritikai méltatásának, mégha az eddig megjelent mintegy harminc könyvem erre kétségtelenül fel is jogosítana. 88
