Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10. szám - Sava Damjanov: Kortárs vajdasági szerb irodalom (Fordította: Náray Éva)

Vladimir Kopicl költészetének lényegét metaforikusán éppen a szerző egyik kulcsfontosságú könyvének, a Fohászok & konstrukcióknak (Vapaji & konstrukcije) a címével határozhatnánk meg. Mint már a vele foglalkozó kritika is megállapította, Kopicl költészetét leginkább az irodalom „alapanyagául” szolgáló nyelv felé fordulás jellemzi. Kopicl egyik legutóbb megjelent verseskötete A póz kérdése (Pitanje poze, 1992) olyan alkotóként mutatja be a költőt, aki arra törekszik, hogy szövege egyszerre legyen ritmikailag tiszta és az adatok, információk, parafrázisok lavinája révén szemantikailag „feszes”.

Vojislav Despotov költészetét vizsgálva ugyancsak leszögezhetjük: számára is a nyelv a meghatározó, mégpedig olymódon, hogy költői opuszának bizonyos fázisában nem csak puszta „szöveganyagként”, hanem „szövegtárgyként” is egzisztál. Másrészt, Despotov gyakran és szívesen kísérletezik a nyelvvel, neologizmusok után kutat, finom, lucidus humorral színezett, váratlan nyelvi játékokat talál ki. A kritikusok teljes joggal nevezték őt „a civilizáció hedonistájának”, hiszen szövegei a nyelv mellett leginkább a civilizációs jelenségeket taglalják. Legújabb könyvében, A nem várt emberben (Neocekivan covek, 1992) Despotov merész, érdekes, de ugyanakkor sikeres kalandba bocsátkozott: a szóban forgó kötet ugyanis egy sajátságos, versbe foglalt esszésorozat, pontosabban egy verses formában megírt esszégyűjtemény. A címben szereplő nem várt ember a századvég, illetve az ezredvég embere, tehát korunk hőse, aki szembesül a kor kihívásaival (és költőien átértékeli azokat).

Ivan Negrisorac Vojislav Despotov szellemi rokona, kiváltképpen ha a nyelvhez való viszonyulásról van szó: úgy tűnik Negrisorac a kortárs szerb költészetben a költői nyelv lehetőségeinek és hatalmának egyik legradikálisabb kutatója. Nem meglepő hát, hogy a költészetével kapcsolatos kritikákban olyan kifejezésekkel találkozunk, mint például jelbeszéd”, vagy „bezárt nyelv”, ám művészetével kapcsolatban emlegetik a kritikusok a „hideg izzást” is, amellyel természetesen jelentősen megnövekedett költészetének recepciós „átjárhatósága”, s amely ugyancsak alátámasztja azon állításunkat, miszerint a kortárs szerb költészet egyik legérdekesebb, legizgalmasabb költői projektumáról van szó.

Végül, Zoran Djeric is azon költészeti áramlat képviselői közé sorolható, akik elhagyva a nyelv iránti szokványos, hagyományos viszonyulást, megszabadítják szövegeiket a szó szerinti értelmezés kötöttségeitől. Verseskötetei sajátos nyelvi rituálét képviselnek, amelyben kifejezésre jut a szerzőnek az erotika iránti érdeklődése, annak minden megnyilvánulási formájában - a szöveg iránti erotikus viszonyulástól kezdve, egészen az erotikus tematikáig. Ez utóbbi legszembeötlőbb Nővérek (Sestre, 1992) című kötetében, ebben az ízig-vérig posztmodern, saját- és vendégszövegekből, fiktív és dokumentumanyagokból összeállított lírai-prózai keverékben. Noha a Nővéreket maga a szerző nevezte az „incestus könyvének”, mégis kifinomult erotikája messze túlhaladja az ilyen szűk behatárolást.

A vajdasági szerb irodalom prózatermése az elmúlt néhány évben minőség tekintetében messze elmarad a lírától. Éppen emiatt úgy vélem, hogy itt csak Djordje Pisarev (1957) Bőrönd (Kovceg, 1992) című regénye az említésreméltó. Mivel a regényhez Pisarev egy korábbi novelláját vette alapul, természetesen nem posztmodem, „történet nélküli regényről” van szó, de még csak nem is premodem „regény nélküli regényről”; ellenkezőleg, az író ragaszkodott a fabula-szüzsé vonal (pontosabban vonalhálózat) kiépítéséhez, ugyanakkor igyekezett megszabadulni az említett vonalhálózat véglegességétől, s ezért nem menekül azoktól a lehetőségektől sem, amelyeket a szerinte megkerülhetetlen „poszt” meghatározással illetgetünk. Pisarev a Bőröndben az ún. „üres helyek” szerepét hangsúlyozza, aktivizálva ilymó- don az olvasó kreatív képzeletét a szöveg végleges (pontosabban „végleges”, hiszen végleges, végső változat tulajdonképpen nem is létezhet) változatának kialakításá84