Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10. szám - Bordás Győző: A vajdasági magyar könyvkiadás jelene

Az esszé évtizedek óta a vajdasági magyar irodalom erőssége. Ezúttal Herceg Já­nost találjuk igazi meséló'kedvében a Régi dolgainkról kötetében, s „Zomborról szól­va” tárul elénk elsősorban a polgári Bácska a századelőről. Németh István szerkesz­tésében jelent meg a Kánaáni történetek című, önéletírásokat és vallomásokat tartalmazó kötet, amely a délvidéki béresek eddig meg nem írt hiteles dokumen­tumgyűjteménye, s a lehető legmegbízhatóbb szociográfiai adalék. Csak két rövid bekezdés az 1911-ben született önéletíró Vass István tollából: „Most visszaidézem rövid időre a harmincas esztendőt, március elsején megszületett a második család, ez lány lett. De milyen körülmények között szültek a béresanyák! Ahogy az én fel­eségem is. Éjjel jöttek rá a fájdalmak, nemsokára rá a segítségemmel meg is szülte a kislányt. Ahogy megszülte, azonnyomban ő maga tette rendbe: megfürdette, pó­lyába kötötte, és ahogy megvirradt, fölkelt és végezte a dolgát a ház körül, mintha mi sem történt volna. A gyerekeket, a jószágokat most is éppúgy el kellett neki lát­ni, mint máskor, még ebédet is főzött.” Vagy, ugyanerre a témára: „... visszakanya­rodok ezerkilencszáznegyvenhárom augusztus hatodikára. Ekkor született meg a negyedik gyerekünk. Ez fiú lett, és a szülés is úgy folyt le, mint az előzőek, de ez nappal történt. A gyerekek a szállás körül játszadoztak, én kint kaszáltam a mu­hart, a feleségem egyszer csak kiabál, hogy menjek gyorsan. A fészer alatt volt egy heverő, priccsféle, ahol nappal néha lehevert az ember, ha volt egy kis ideje, mire beszaladtam a feleségem már azon feküdt, vajúdott, gyorsan a segítségére siettem. Meg is lett szépen a gyerek. Ahogy meglett, a feleségem felült a heverőn, elrágta a köldökzsinórját, átkötötte, én a kicsit megfürösztöttem, a feleségem bepólyázta, majd besegítettem őket a szobába. Amikor a gyerekek bejöttek a játszásból, csak csodálkoztak, honnan a kisbaba.” Az utóbbi négy év prózaterméséből Herceg János két regényét emelhetjük ki, a gyermekkori nosztalgiából szőtt Módosulások címűt, és újabb bohócregényét, a Go- golandet, amely teljes kiábrándultságával mai életérzésünket vetítette előre. Ez utóbbi regénnyel rokonítható Gion Nándornak az Én börtönről álmodom mostaná­ban című kötete, azzal, hogy Gion regényében több az ironikus felhang. A kritika szerint idő, tér és helyszín tekintetében a Módosulásokkal mutat rokon­ságot e sorok írójának Fűzfasíp című regénye, amelyet - mint Bori Imre úja —: „a mű­vészregények közül a művelődéstörténet az, ami minősíti, s csak ennek keretein belül az életmód és az életvitel regénye”. Egyébként ennek a regénynek a folytatása is meg­született már, Csukódó zsilipek címen a Hídban volt olvasható folytatásokban. A vajda­sági magyarság elvágyódásregényét írta meg Brasnyó István Szokott-e ősz lenni Para­guayiban?, s ennek előzményeként az ugyancsak nemrég megjelent Az írmag címűt is. E regénytrilógia harmadik része is elkészült, Kész regény címen várja megjelenését. A nem túl bő novellatermésből Kontra Ferenc két, a baranyai történeti sorsfordulók­ra építkező, ám lírai hangvételében is erős, Nagy a sátán birodalma és az Ősök jussán kötetein kívül egy elsőkötetes szerző, Lovas Ildikó Kalamárisára hívnám föl az olvasó figyelmét, novelláinak szecessziós színezete és hangulatgazdagsága miatt. A vajdasági magyar költészetben az utóbbi években Jung Károly és Böndör Pál érdemel megkülönböztetett figyelmet, mindketten a múlt-jelen-jövő függőségében a belső remegést és visszafojtott idegességet fogalmazzák meg. Jung Barbaricum-ja 1991-ben, Böndör Tegnap egyszerűbb volt kötete pedig a múlt évben nyerte el az év legjobb könyvéért járó Híd-díjat. A vajdasági magyar irodalom és könyvkiadás pótolhatatlan vesztesége az a mint­egy húsz Magyarországra költözött alkotó, akik azóta is zömmel ott publikálnak, de műveik beletartoznak a vajdasági magyar irodalomba is. Csak az idei Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téri pavilonokban ott láthattuk Gion Nándor, Ladik Ka­talin, Sebők Zoltán, Apró István, Fenyvesi Ottó és Majoros Sándor új könyvét, mint­73

Next

/
Thumbnails
Contents