Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10. szám - Bordás Győző: A vajdasági magyar könyvkiadás jelene

egy bizonyítékául, hogy az áttelepüléssel az alkotókedv nem szűnt meg, s hogy publikálási lehetőséghez is jutottak.

Visszakanyarodva a honi eredményekre és gondokra: a Forum Könyvkiadó a nehézségek ellenére is vállalni tudja a „mindenes” szerepet, sőt gazdagította is régebben beindított sorozatait is. A Hagyományok ban Szenteleky Kornél összegyűjtött műveinek újabb kötetével (Nyári délelőtt) ünnepeltük a Kiadó 1800. könyvét, bizonyítva, hogy az 1957-ben létrehozott alkotói műhely a jugoszláviai magyar irodalom valódi otthona is, függetlenül attól, hogy vannak, akik ma kétségbe vonják létjogosultságát, mert nem hajlandó elvágni az állam és a kiadó közötti köldökzsinórt, megfeledkezve arról a tényről, hogy a nemzeti kisebbségi könyvkiadás támogatás nélkül nem tarthatná fenn magát. Fő bűne a múltban gyökerezik, amikor hatalomszóra jelentek meg kétes értékű társadalomtudományi munkák is, amelyekben, e sorok írója szerint, nincs több szégyellnivalónk, mint múltunk egészében. Nem vitás azonban, hogy az utóbbi hét-nyolc esztendőben „az állam” nem szólt bele kiadói politikánkba, biztosította a könyvkiadó autonómiáját, sőt a lehetőségekhez mérten támogatta is, elsősorban a sorozatok megjelentetését. így jutottunk el a már említett Hagyományok sorozatban a tizennegyedik kötethez, és sorakoznak polcainkon immár Csáth, Szenteleky vagy Sinkó munkái, hogy kezd kibontakozni az Életmű sorozat is, amelyben éppen az utóbbi években adtuk ki négy terjedelmes kötetben (Bosnyák István szerkesztésében) B. Szabó György szinte összes munkáit, s indítottuk el Sinkó Ervin, Gál László és Szirmai Károly életművének újraközlését.

Részben átalakulva, de az egykori Kövek sorozat koncepciójának megfelelően tárjuk fel továbbra is az anyagi és szellemi kultúra fennmaradt emlékeit, s ugyanez vonatkoztatható a Vajdaság múltjára és jelenére figyelő Forum Kiskönyvtár sorozatra is. Fontos feladata van az elsőkötetesek Gemma sorozatának, amelynek legújabb kötete a 32-es sorszámot viseli. Az újvidéki Magyar Tanszékkel közösen jelentetjük meg az ott folyó kutatómunka eredményeit, amelynek a legszebb példája Penavin Olga kétkötetes Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjteménye, valamint irodalmi életünk évi bibliográfiái.

Végezetül is csak azt mondhatjuk, hogy a Forum Könyvkiadó e nehéz időkben is vállalni tudta a vajdasági magyar irodalom, művelődés és tudomány eredményeit, s támogatja a hagyományfeltárást éppúgy, mint a korszerű törekvéseket. S teszi ezt, amennyire csak lehet, távol tartva magát a napipolitikai csatározásoktól, politikán fölöttinek deklarálva magát. Ebből származnak mostani gondjaink is. A már említett áldásos magyarországi támogatást a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Művelődési Bizottsága politikai céljainak szeretné alárendelni. Ennek szegültek ellen a Forum Könyvkiadó szerzői, s mint a Híd idei január-áprilisi vaskos számában olvasható, az alkotók nyílt levéllel fordultak a pesti kuratóriumhoz, jelezve,hogy „meg kell őrizni a szerző autonómiáját és méltóságát, és ugyanakkor a Kiadó szuverenitását is a kéziratok elbírálása és kiadása tekintetében”. A Forum már az idén az említett bizottság kuratóriumát megkerülve közvetlenül pályázott, s tizenkét kézirata nyert támogatást.

Bár kétségkívül több teret érdemelne, itt csak jelezzük, hogy biztosítottuk a Kiadó két folyóiratának, a Hídnak és a Létünknek is a folyamatos megjelentetését. A Híd ez év májusában ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját. Az ünnepi szám köszöntőjéből idézzük Bori Imre főszerkesztőt: „Ma természetesen nem olyan Híd jelenik meg, amilyen 1934-ben megjelent: akkor szép szándékok éltek a folyóirat köré gyülekezők szívében, mostanában érettsége teljében látszik, munkatársainak köszönhetően mindenekelőtt azoknak, akik a szép szó-nemes gondolat-időszerűség hármasságában alkotnak, s ilyen módon teszik lehetővé, hogy folyóiratunk méltóképpen szolgálhassa az egyetemes magyar irodalmat, és irodalmunk javára munkálkodhassék!”

74