Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Bori Imre: Televény (Hagyomány, azonosságtudat, migráció)
Az elmúlt évtizedekben megtanultuk, hogy állt vár és templom, volt könyvtára érseknek és kolostori barátnak, kardok és szavak is összecsaptak... Ne mondjuk fel a művelődéstörténeti leckét most azonban! De tudjuk, jött a török, hatalmas serege vonult Mohácsig és fel Budáig, majd vissza a Duna-Tisza közén özönlött győztesen, és szisztematikusan rabolta ki, perzselte fel a falvakat és a várakat-városokat. A nép? A nép vagy rabszíjon vonszolta magát őrei kíséretében dél felé, vagy menekült vagyonkájával kelet, nyugat, észak felé, oda, ahova még nem ért el a török. Váradi Péter bácsi könyvtárából könyv jutott egészen Itáliáig, a becsei kolostor könyvei közül egy bizonyosan Gyulafehérvárra került, a szerémségi-szlavóniai Zayk a felsőmagyarországi Ugrócon vetették meg lábukat, karomi-karlócai Kakas István Kolozsváron állt meg. A névteleneket azonban nehéz számon tartani, hiszen nem számolták meg őket négyszázötven évvel ezelőtt sem! Ezután kezdődött meg az emlékezéspusztulás, az a megmagyarázhatatlan károsodása az egykor éltek tudatának, amelynek hatásait ma is mérhetjük és érzékelhetjük. Nem találni nyomát ugyan annak sem a történelemben, sem a népi emlékezetben, hogy azok, akiknek vidékeinkről sikerült elmenekülniük, emlékeztek-e elhagyott és pusztává lett és tett világukra, őrizték-e, ápolták-e eredetükről a tudásukat? Egy Szerémi György és egy Zay Ferenc még igen, ám kérdés, mikor, melyik nemzedék kezén veszett el ez a bizonyos „tudás”, mert a török kiűzése után, a resta- urációs időkben az egykori vármegyékre sem emlékeztek már, elannyira, hogy szinte tragikomikus volt, ahogy keresték és találgatták egyik-másik megyének területi elhelyezkedését, és hogy milyen nehezen szilárdult meg a világ, bizonyság talán az, hogy csak az 1800-as évek legelején kapta meg kontúrjait például Bács-Bodrog megye. Már-már tragikus ugyanakkor, hogy azok, akik kétszáz évvel ezelőtt útrakeltek, hogy benépesítsék a bácskai és bánáti „puszta ország” térségeit, igen gyorsan, talán már az újonnan letelepült második nemzedék emlékezetében fakulni kezdett a múlt, az a világ, ahonnan új hazát és házat indulnak keresni. Nem valamiféle neofita buzgóság radírozta ki a lélek térképéről ezeknek a megtett utaknak az emlékét, de ma is töprenghetünk, miéit ez az oly feltűnő feledés, ez a múltnak hátat fordító dac? A közelmúlttól való elfordulás és a távolabbi, a középkort idézővel szembeni közömbösség ez, hiszen az új letelepülők nem vették birtokukba a magyar középkor még álló regényes emlékeit! Talán, mert a telepesek nem egy helyről indultak, s nem ugyanazon az egy helyen állapodtak meg, és ilyen módon az egyéni emlékezetre való hagyatkozás kevésbé időtálló és ellenálló: ott, ahol a kollektív emlékezet is közrejátszott, ez a feltételezett és elvárt „eredet-tudat” betölthette megőrző szerepét, elég ha az aldunai székelyek ilyen öntudatára hivatkozunk. Ilyen módon gyorsan eltűntek a különbségek, gyorsan egyneműbb faluközösségek formálódtak nyelvben, szokásokban, gondolkodásmódban, amivel a múlt felejtése is együttjárt. A népköltési gyűjtések hallgatnak, egyelőre mindenképpen. Nem találni a székelyeknél gyűjtött néhány szövegen kívül olyan népi eredetű alkotást, amely felemlegetné az elhagyott „őshazát”, és nem találni olyan szöveget, amely a kirajzókat, elvándorlókat siratná, nem találni szemet, amely a déli vidékek felé kocsizók után pillantott volna! Azután meg a letelepedés sem volt egyszeri „honfoglalás”! A belső migrációk a mai vajdaságinak nevezhető magyarság körében folyamatosak voltak. Eppenhogy megtelepedett egy-egy falu lakossága, rajai tovább mentek, csoportjait tovább vitte a földesúri, kincstári parancs vagy a gazdasági kényszer. A továbbmenők, újból útnak indulók friss gyökereiket tépik föl és mennek tovább és keletkeznek új és új „Maradékok” - még századunkban is! A mindig útrakész mikroközösségek, az elvárásokkal ellentétben nem az egységesülést vitték előre, noha egy-egy falunak telepei képződtek ilyen módon, hanem a tradíciók születését, fejlődését, lombosodását 48
