Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Gobby Fehér Gyula: Jegyzetek életünkből
túra ellen van, szűkíti a demokrácia kibontakozásának lehetőségét is. Minden, ami a butaságot és szellemi hanyatlást terjeszti, a demokrácia ellen hat. Semmiféle szabadság nem születhet ott, ahol a kultúrát gettóba szorították. A kultúra nem él ketrecben. Ha nem beszélünk nyilvánosan a zárlat okairól, egyre tragikusabb következményeiről kell majd beszélnünk. Ha beletörődünk, hogy a zárlat úgy sújt bennünket, mint egy természeti csapás, melynek természetét nem is ismerjük, nem ismerjük sem kiváltó okát, sem elhárításának a módját, akkor következményeit a jövő nemzedékei is viselni fogják. Most már nemcsak jelenünk, de jövőnk is kérdésessé vált. Akolba terelve A hazánkban folyó elitcserében sajátos helyzetbe került a magyar kisebbség elitje. A régi egypártrendszer kialakított és elég hosszú ideig meg is őrizett egy elitréteget, amely ezáltal megörökösödött, s amelynek, akárhogy vizsgáljuk, szinte nem is volt ellenelitje. Nálunk nemigen voltak disszidensek. Az üldözötteket az ujjainkon meg tudnánk számolni. Közülük is a legtöbben nem tudatos politikai ellenállás következtében, inkább sértődések miatt vagy félreértések miatt kerültek hátrányos helyzetbe. A változás után a politikából kiszorultak közül legtöbben egyszerűen visszatértek régi foglalkozásukhoz, míg akik szerepet vállaltak, azok egy-két kivétellel a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége köré csoportosultak. Ez a közösség a régi párt elhalásával egyidőben, egy politikai vákuumban keletkezett. Mintegy feleletként az országban gyorsan sokasodó, nemzeti alapöti szerveződő politikai csoportosulásokra. Maga is nemzeti célokat tűzött maga elé. Az értelmiséghez való viszonya mutatja talán legjobban,hol és milyen lépésekben volt téves irányvétele. Ezt a viszonyt vezetősége többször is megkísérelte rendezni, egyre erőszakosabban és egyre eredménytelenebbül. Magam is elmentem a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által szervezett kisebbségi értelmiségi találkozóra Tótfaluba, egyrészt kötelességérzetből, másrészt kíváncsiságból, ahogy a legtöbben: hova jutunk, ha többen leülünk együtt. Kiderült, hogy beszélgetni ugyan tudunk, de közös nevezőre jutni nem lehet, amíg egyesekben kevés a türelem és több a kizárólagosság. Az új politikai elitben a.Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség tagjai teszik ki a magyar politikusok túlnyomó többségét. A magyar többségű községekben szinte kizárólag ők kerültek társadalmi pozíciókra. Akkor vették élő az értelmiséget. Mondhatni, egy időben szinte rávetették magukat. Erőszakkal kívánták soraikba terelni az értelmiséget. Az meg, egy fél évszázad tapasztalataival a tudatában, egyáltalán nem kívánt pártokhoz csatlakozni. Nagy többsége fél a párttól. Ez a félelme nem véletlen. Tudása van róla, milyen az egy akolban élni. Tudása van róla, milyen az: uniformist húzni. Azok közül, akik akartak, legtöbben rögtön kezdetben csatlakoztak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéhez. Amikor az még mozgalomként működött. A mozgalom nemcsak eltűri, igényli is a különféle nézetűeket. A mozgalomban szabadon lehet vitázni, lehet másoktól különbözni, lehet érdekesnek lenni, lehet külön- állni. A párt logikája a szigorú fegyelem. Életének egyik föltétele a központi irányítás, a gyors intézkedések, a döntés egyszerisége. A politikai élet alakulása úgy hozta, hogy a VMDK elég gyorsan váltott, vagy gyorsan váltani kényszerült, és mozgalomból párttá vedlett. Induláskor legfőbb célként a magyarság politikai védelmét vállalta fel. De abból, amit kötelességként sajátmaga rótt ki magára, máról 36
