Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Gobby Fehér Gyula: Jegyzetek életünkből
holnapra jogforrást csinált. Amint megalakult, jogot formált arra,hogy döntsön és ítélkezzen. Mozgalom jellege megszűnt, mert a mozgalomra a széles hömpölygés a jellemző, a pluralista viták, a demokratikus konszenzus. A mozgalomra az a jellemző, hogy a tagok egyszerre próbálnak két szerepet játszani, a politikusét is és az értelmiségiét is. Viszont aki uniformist öltött magára, az nem filozofálhat, annak hallgatnia kell a parancsszavakra. Ha megkísérel civilként viselkedni, büntetés jár neki, csapata megutálja. Az értelmiség ezt az előző korszakban már megtapasztalta. Ha küldetéstudatból vagy nagy fellángolásból vállalt is szerepet, akár politikusi szerepet is, a mozgalomjelleget szerette volna visszavonulási területként is megőrizni, s csupán informális befolyását megtartani. Ezt az állandóan harcban álló politika nem tűri. Abban a dilemmában tehát, hogy szabad és alkotó ember vagy pedig párttag legyen, az értelmiség óriási többsége az előbbi státus mellett döntött. Érdekes módon a VMDK, akárcsak a régi párt, ebben nem helyes választást, hanem konkurenciát látott. A tótfalusi értekezleten ezt többször ki is mondták, pontosan meg is fogalmazták a párttagok. Ott hangzott el, hogy csak két lehetőség van. Vagy a rezsim mellé sorakozik fel az ember, vagy a VMDK mellé. Aki nincs velünk, az ellenünk. Amíg ez a nézet tartja magát, addig a Közösség az általa képviselni kívánt magyarság valós érdekei ellen fordul. Kizárja a lehetőségek közül a szakmát, ki a hivatást, ki a professzionalizmust, ki a civil szférát. Ennek lesz következménye az igényesség hiánya, a vidékiesség, a sekélyesség, a színvonal csökkenése több tekintetben. A politikai átvilágítás és megmérettetés mindig azt hozta magával, hogy a megfelelő helyeken nem a megfelelő emberek dolgoztak. A politikai hűségnyilatkozat a civil szférában nem előzheti meg a tudást. Ellenkező esetben vállalni kell a következményeket is. Ami Tótfaluban is kiderült, nagyon sok a fogalmi tisztázatlanság, a ködös nézet, a fölöslegesen nagyhangú kijelentés, a kapkodás. Kiderült, hogy a nemzeti hőzöngés mindig a bizonytalanság és a félelem következménye. A túlzottan nagy szavak a jövő reménytelenségét sugallják. A fölösleges kapkodás egyfajta általános hisztériába vezet. Ott helyben tételesen fel is sorolták, hogy a dominancia mindenáron való hajszolása a magyar többségű községekben, az egyéni érdekek előretörése, a gyerekek tömeges kiszállítása Magyarországra, az intézmények elleni hajsza a magyarság körében általános kedvetlenséghez vezetett. Tetézte a minket sújtó bajokat. Ha széles rétegek azért csatlakoztak a Közösséghez, mert érezték, hogy tenni kell valamit a jognélküliség fenyegetése ellen, akkor gyorsan félreállnak, ha itt is jognélküliséget, erőltetett politizálást, intoleranciát látnak. A tekintélyelvűség erőltetése nagyfokú agresszivitást hozott felszínre a Közösség vezetőségének a tetteiben. Elöntötte a hatalom őket. A politika gyakorlása sajnos gyakran jár effajta következményekkel. Pedig a magyarság sorsa attól is függ, milyen hatékonysággal és miképpen kormányozza önmagát a társadalmi változásokban. Alapvető kérdésekben kell közös nevezőre jutni. Ilyen az együttélési képesség. Ilyen az erőszakos megoldások elkerülésére való hajlandóság. A szabadsághoz tartozó intézmények kifejlesztésére való igény. A kompromisszumok kimunkálására való készség. A többséggel szembeni magatartás jellege. A mindenkori rendszerrel szembeni magatartás kellő színvonala. A közösségünket fenyegető esetleges veszélyekkel való szembenézés minősége. Az új helyzetek gyors és pontos fölmérése. Az adódó lehetőségek minél jobb kihasználása. Mindezt az értelmiség kizárásával nehéz megvalósítani. Mindezt csak a nyilvánosság bevonásával lehet elérni. A tolerancia, a párbeszéd, a tudás megbecsülése vezet helyes útra. A politikai közösséget éppen a demokratikus intézményrendszere 37
