Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve V. (Kiss Tamás: A végső szó keresése - Utassy József: Hol ifjúságom tűnt el - Kerék Imre: Születésem hava - Baka István: Farkasok órája - Vári Fábián László: Kivont kardok közt - Szikra János: Hajlíthatatlanul)
Vasy Géza Versekhez közelítve V. Kiss Tamás: A végső szó keresése A........................................................................................................................ X JL végső hang — akárcsak az első — talán már nem artikulálódik kellőképpen. Az üvöltésben, a sóhajtásban, bármiféle emberi hangban benne lehet azonban a végső szó, a kimondott, a kimondás utáni kimondhatatlan legutolsó, amely összeölelkezik a legelső szóval-gondolattal. Bármiként is hangzik el, mi lehet e szó tartalmi lényege? Alighanem csak az, hogy érdemes volt élni. Vagy kétségbeesetten ennek az ellenkezője, ahol a tagadás is tiltakozás talán a halál ellen, tehát életérdekű megnyilatkozás közvetlen jelentésével ellentétben. A végső szó, egy emberi élet - minden élet — lényegeként ragadható meg tehát, amelynek úgy van visszautaló, számvetés-jelentésköre, hogy az előre is utal, a megragadhatatlan jövőbe. Egy költői életműben így a legelső szó, az akárhanyadik ugyanúgy „végső” szó, mint a filológiailag utolsó, hiszen a költészet mindig a lényeg megragadására törekszik. Tudván tudja ezt Kiss Tamás is, akinek legújabb verseskönyve nyolcvanadik születésnapjára jelent meg. Bőbeszédű költő soha nem volt ő, közel hatvan év alatt „mindössze” a tizedik verseskönyve a mostani. Azok közé tartozik ő is, akik számára az „őszikék” életszakasza lírai virágzást is hoz: egy csendesen építkező pálya szép betakarítását. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolta őt nemcsak indulása, életpályája, hanem az irodalomtörténetírás is, s e nemzedék sok alkotójának szerencsés jellemzője a hosszan eredményes alkotópálya is, meg a kései kiteljesedés is. Gondoljunk Zelk Zoltán, Vas István, Kálnoky László, vagy a ma is köztünk levő Takáts Gyula, Csorba Győző, Károly Amy és természetesen Kiss Tamás példájára. A húsz évesnek a negyven-ötven esztendős is öreg és korszerűtlen, aki viszont eljutott már ezen életkorba, nemcsak megértőbb, hanem bölcsebb is, vagyis nyitottabb értékszemléletű. S nemcsak a személyiség, a korszakok is változnak. Amikor Nagy László szimbolikussága, Pilinszky elvontsága, Weöres mitikussága hódított, az egyszerűbb hang elavultnak mutatkozhatott. A tiszta és hiteles hang azonban soha nem válhat elavulttá, legfeljebb abszolút értéke rossz helyre kerül, s ezért rosszabb helyezést kap. Petőfi Sándor forradalmas robbanékonysága mindannyiunk örök eszménye szinte, ám e hang életkorhoz és ritka történelmi pillanatokhoz kötődik. Arany János rezignált, elégikus népiessége-áttetszősége azonban többféle életszakaszban s bármely korszakban nemcsak számunkravalónak, hanem foly- tathatónak is bizonyult. Az elmúlást, az annak fényében való számvetést e hangkörben lehet talán a legtermékenyebben lírailag megragadni, s ez különösen A márciusi számunkban megjelent, Vasy Géza által írt szemlében a szerkesztőség hibájából hibásan szerepelt Takács Zsuzsa verseskötetének címe. A cím helyesen: Viszonyok könnye. A hibáért a költőnő, a kritikus és az olvasók elnézését kérjük. (A Szerk.) 84
