Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Tarján Tamás: A sötétségről való tudás (Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz)
állapítható meg egyértelműen. Közhasznú megnevezése: Coca. „Alacsony, görbe, fakó nő volt.” Hiába az: a Coca név állatinak karakterizálja ezt az időnként igen sötét lényt. A - nem gunyorosan is — Dobrin Citynek nevezett „körzetcentrum” félig angol neve mellett a Coca név cola jelentése is fölsejlik netán. Holott Izolda Mavrodin — akinek a nevéről egy egész fejezet szól látszólag — egyszerűen csali „nem bánja, ha Cocának becézik”). A tulajdonnév-probléma epikaszervező fontosságát akár csak a puszta szokat- lanságokán is észreveszi az olvasó. A Sinistra hatszáz kilós kamionsofőrje, Mustafa Mukkerman talán azt az ,ember’ jelentésű (mondjuk angol) szót hordozza nevében, amelyet a Vendégmadár című elbeszélés sirálynéző örege, Man visel, sőt kimondatik: „Man idősebb ember lévén...”, hasznos munka helyett nézi a sirályt, és nézi volt matematikus fiát, a főbb sirálynézőt. (Mucker magyarul ,nagy esés’-t, .pórul jár’-t jelent, az USA angolságában .közönséges, durva fráter’ az értelme, valamint — hogy az állati elem se hiányozzék a hájas óriásról szólva — .disznó’.) Mutatóba két-három fura tulajdonnév: Göb (Eső), Dujmond Cézár (Sofőrünk egy rosszabb napja), Dunyha János (Kivágott filmkocka), s hogy a még említendő sok állati embernév mellett egy növényre utaló embernév is legyen, meg vele egy fanyar figura: Som (Szemétégető). Ugyanilyen fontos a névtelenség. A fűtő fivére csak ezzel a (mint kiderül, teljesen bizonytalan tartalmú) körülírással emelkedik címszereplővé; a fapapucsos ember, a taplósapkás ember megnevezések ismétlődése mellett mulatságosan elvész, hogy az illető történetesen Ede (A fapapucs kelendősége)-, az Egy rossz kinézésű ember a szövegben a cím határozatlan névelőjét határozottra cserélve lesz még bizarrabb (a gyanús hős nevet is kap: „Az Adorján fiú lesz az”, mert állítólag virágot helyezett az Adorján házaspár elhanyagolt sírjára, vagyis „megemberelte magát” — ám ezzel a kétséges névadással csak még inkább szétfoszlik a nem is volt név). Az említett nevek általában reflektálatlanok, ám Bodor gyakorta kibeszéli, mennyire izgatja a névprobléma, személy és név összetartozása, egyiknek és másiknak a léte, kölcsönös létük stb. A Sinistrában a tizenöt fejezet mindegyike egy tulajdonnevet is tartalmazó birtokviszony, s ebből három magára a tulajdonnévre utal! (2. Andrej dögcédulája — ez egy névtábla —; 4. Coca Mavrodin neve; 13. Gábriel Dunka neve napja.) Az előadásmód, az esetleges önéletrajziság vagy alte- regó-kérdés szempontjából sorsdöntő az az elképesztően fölényes megoldás, hogy a Sinistra körzet átélő-emlékező-mesélő főhőse, narrátora, Andrej Bodor semmiképpen sem lehet Bodor nevű egyén, hiszen „egy óraláncon függő, csillogó bádoglapocskát”, valaki másnak a dögcéduláját akasztják a nyakába, hogy elveszettnek mondott iratai helyett így azonosítsák. Bodor Adám tehát Bodornak nevezi egyes szám első személyben beszélő főalakját — akiről a lehető legbiztosabban egy dolgot állíthat: hogy az a Bodor nem ő, hiszen nem is Bodor. Az önkiemelő-alakmásos személyiségvesztés e forma (névadás és egyben névhiány) révén egzisztenciális, filozófiai súlyúvá válik, megkockáztatható ugyanis, hogy nem a szereplő Bodor (Andrej) nincs, hanem az író Bodor (Adám) „nincs” — azaz nem azonos a nevével. Ha ezt az eltervezést — minimálisan — a rejtekezés szándékának tekintjük, akkor az író közismert szűkszavúsága, interjúinak gyér száma, a nyilvánosságtól és a teljesítmény honorálásától, a díjazástól való idegenkedése alkatilag is magyarázza a megoldást. Andrej Bodor egy esetben lehet(ne) tényleg Bodor: ha eredetileg is Bodor volt. Ha a kapott álneve megegyezik az elveszített, igazolványba írt igazi nevével. Bodor Adám még ezt az esélyt is bennhagyta a szövegben: „Tetszett is az új nevemből az Andrej nagyon.” A Bodor név miért nincs ínyére a főszereplőnek? Nem szép név? Vagy e névről, mint egy ember nevéről, vagy mint a maga nevéről, már akad 81
