Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Tarján Tamás: A sötétségről való tudás (Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz)
Tarján Tamás A sötétségről való tudás ✓ Bodor Adám: Vissza a fülesbagolyhoz Katalinnak - Adalbert zokásom, hogy külföldi utazásokra olyan könyvet is a táskámba teszek, amely írója, tárgya, hangulata által erősen kötődik a fölkeresett országhoz, vidékhez. Évtizedek óta tervezem: ha majd Örményország felé visz a repülőgép, egy Bodor Adám-kötettel osztom meg az izgatottságomat. Soha nem keveredtem el se a szovjetunióbeli, se a törökországi Arméniába, sem a vérző mai Örményhonba. De a repülőgép, az igaz lett. Közép-Amerika egyik szigetének irányába tartva, kilenc órás légiúton kezdtem olvasni az író egybegyűjtött, korábbról már ismert novelláit. S jó helyen lesz az óceánpart homokjában is a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó újdonsága, az almazölden világító kötet: Vissza a fülesbagolyhoz. Ötven kis lakóház karéjában, a legközelebbi városkától irtáserdőkkel, kopár mezőkkel és legelésző szamarak panaszhangjaival harminc kilométernyire elrekesztve a szél segít az olvasásban: nyitja és csukja a könyvet. A kifejlet mint előzmény: a Sinistra körzet Jancsó Miklóstól származik az ironikus megállapítás: „Ha egyszer sikerül egy jó játékfilmet csinálnod, majd utólag dicsérni fogják a kisfilmeidet is.” Bodor Ádámot, a kisepika páratlan mesterét regényszerűen ciklikus főműve, a Sinistra körzet (1992) megjelenése előtt is a magyar próza élvonalában tartotta számon a kritika. Mégis a Sinistra átütő sikerére volt szükség ahhoz, hogy — már az egyes fejezetek folyóiratbeli publikálása közben — hangot kapjon a kivételes nagyrabecsülés. Az egyik részlet mint novella nyerte meg a Holmi elbeszéléspályázatát, és hozott más babérokat is a szerzőnek. Esterházy Péter a készülő regénytől elbűvölve, a rá jellemző áldásosztó gesztussal nyilatkoztatta ki közvetett értékítéletét (lásd Az elefántcsonttoronyból lapjain): „...Magyarországon ma Bodor Ádám után a legjobban novellát írni Tar Sándor tud.” Bán Zoltán András - aki K. Jakab Antal, Bretter György, Hernádi Miklós, Markó Béla, Bor Ambrus, Mező Ferenc és mások után az oeuvre eddigi legihletettebb elemzője lett — az 1992. júliusi Kritika hasábjain maga is a „karcolatok és novellák” elnevezéssel illetett kisműfajok és a regény szerves összefüggését emelte ki: „a magyar novella radikális megújítása”, Bodor művészete — mondja — „egy teljes világot tárt fel, megalkotta annak földrajzát, meteorológiáját, flóráját és faunáját, leírta e világ viselkedési formáit, érintkezési szabályait, sőt, még evési-ivási szokásait is... Eddigi világfeltáró kutatásai mostanra, új kötetében értek zenitjükre.” 78
